Még a nyár második felében jelent meg a  Warhammer 40k univerzmuában játszódó Inquisitor kiegészítője, amely az alapjáték sok hibáját próbálta orvosolni, ezzel új életet lehelve a tavaly kicsit langymelegen debütáló játékba.

Amire senki nem számít

Fogalmam sincs, kinek jutott eszébe, hogy Action-RPG-t (ARPG) gyártson a Warhammer 40k világában, de nagyon kár, hogy nem voltam ott, mert az első mondat után meg tudtam volna mondani, hogy legalább annyira rossz ötlet, mint sóval inni a kávédat. Mégis, valakinek kipattant a fejéből és tavaly különösebb felhajtás nélkül meg is jelent az Inquisitor – Martyr. Az irányítás kényelmetlen volt, a harcrendszer idejétmúlt, nem is beszélve a grafikáról és a vizuális prezentációról. Valljuk be: az ARPG-és a Warhammer-rajongóknak olyan kis keresztmetszetét próbálta ellőni a játék, hogy ahhoz valami nagyon látványosat kellett volna fakítani, hogy tényleg sikeres legyen a Martyr. Mégis, pár eltökélt félőrült kitartott a játék mellett és úgy tűnik, hogy az érdeklődés volt akkora, hogy idén sikerült kiadni egy kiegészítőt egy nagyobb frissítéssel karöltve.

A Prophecy új kasztot, új kampányt, új szörnyeket és még sok mást hozott magával, amit egy sztenderd kiegészítőtől elvárhatunk. Először azonban beszélnünk kell kicsit a kiegészítő előtt érkezett 2.0 verziószámú frissítésről, amely sok olyan újítást tartalmazott, amely a Prophecyt mintegy előkészítve változtattak a játék érzetén és mechanikáin. Ezek közül a változások közül talán a legszembetűnőbb a játékmenet sebességének a növelése. A Martyr egyik legnagyobb visszássága az ARPG-hez képest piszok lassú játéksebesség volt. Félreértés ne essék, a Prophecy még mindig nem ér a Path of Exile közelébe sem ezen a téren, de legalább már nem egy leszedált lajhár tempójával történik minden.

Képtalálat a következőre: „warhammer 40k inquisitor prophecy gameplay”

Ezzel együtt az animációk is ki lettek kicsit simítva és most már olyan játékstílusok is validdá váltak, aminek az elsődleges célja a minél nagyobb mobilitás. Sajnos a zsáner „nagyjainak” szintjét még így sem sikerül megütni és a harcrendszer továbbra is egy picit kényelmetlen helyenként, az eredeti játékhoz képest ég és föld a különbség.

A játékmenet így kicsit felpörgött, de sajnos a mechanikákon nem sikerült sokat csiszolni. Ennek következménye, hogy az Inquisitor hosszú távon mégiscsak megmaradt egy rövidtávon szórakoztató, ám viszonylag gyorsan repetitív darálásba forduló hack’n’slash RPG-nek. Természetesen, akinek magas a toleranciája az ismétlődő kontentre, annak jó híreim vannak, ugyanis ebből van dögivel.

Kardlengető technomágus

Egy másik kulcsfontosságú változás a felszerelés és a szintek újradolgozása. A Prophecyben missziók közben is cserélgethetjük a fegyvereinket és egyéb felszerelésünket, valamint végre valahára kidobták az ablakon azt a nagyon fura „power level” rendszert, helyette egy letisztult – bár egyértelműen unalmasabb – itemlevel rendszert kaptunk. Ez sokkal érthetőbb és ismerősebb lehet ARPG-veteránok számára, de az új játékosok is sokkal könnyebben eligazodhatnak a rendszeren. Ha már felszerelésnél tartunk: az eredetileg szinte használhatatlan craftolási rendszert. Jelenleg úgy működik a tárgykészítés, hogy a lebontott alapanyagokból a szintünktől függő erősségű fegyvert vagy felszerelést tudunk készíteni, amelyek 3-5 véletlenszerűen választott attribútumot kapnak. Ezeket aztán újra megvariálhatjuk, amíg a kívánt eredményt nem kapjuk. A Prophecy újításaival a craftolás végre használható alternatívája lett a missziókon szerzett felszerelésnek.

Természetesen a 2.0 frissítés ennél sokkal többet is letett az asztalra ezen a téren, de ha belemennék a különböző shardok és socketek rendszerébe, akkor itt ülnétek egész este a kritikát olvasva. Legyen elég annyi, hogy az eddig sem sekélyes Inquisitor felszerelés-rendszere most már a Mariana-árok mélységével rendelkezik, és ha valakinek van egy enyhe OCD-je arra vonatkozóan, hogy a lehető legjobban PIMP-elt karakter legyen az övé a szektorban, akkor piszok sok munkaórát bele tud ölni ebbe a játékba.

Képtalálat a következőre: „warhammer 40k inquisitor prophecy gameplay”

A karakterfejlesztési opciók a 2.0 előtt sem voltak szűkösek, hiszen ott volt egy perk-rendszer, karakteradottságok és a passzív képességek. Nem hiszem, hogy túloznék, ha azt mondom, hogy többszázezer variációja lehet egyetlen kasztnak, főleg ha belevesszük a felszerelésünkkel kapható képességeket és a különböző fegyvereket, páncélokat és implantátumokat. Ha rá kéne mutatni az inquisitor erősségére, akkor az jó eséllyel a testreszabhatósága lenne.

Extraminatus

Természetesen egy ARPG-ben a végjáték a lényeg, hiszen itt fogjuk eltölteni az időnk jelentős részét és a Prophecy, ha nem is tartalmaz semmi korszakalkotót, azért az alapszintet hozza. természetesen itt is vannak újrajátszható missziók különböző nehezítésekkel és extra jutalmakkal, ráadásul a kiegészítő egy teljesen új  játékmóddal is előrukkolt. A Void Crusades játékmódban egymáshoz kapcsolt missziókat teljesíthetünk, miközben kulcsokat szedünk össze, majd az egész „kampány” végén egy lootszobában annyi ládát nyithatunk ki, amennyi kulcsot sikerült összegyűjtenünk. Ezen felül még betekintést is kapunk a ládákba, feltéve, ha azokról a missziókon elszórt információkat szerzünk.

Hasonló struktúrában működik, de előrehaladás szempontjából talán unalmasabb a Warzone játékmód, ahol egy 5 fejezetből, fejezetenként pedig 10-10 misszióból álló kampányt vihetünk végig, majd dolgunk végeztével a missziókat újra és újra végigjátszhatjuk jobb és több lootért cserébe. Összességében az Inquisitor végjátéka kicsit belesüpped a nagy átlagba egy-két érdekesebb rendszert leszámítva.  Persze mindez nem jelent semmit, ha maga a játékmenet és a prezentáció nem megfelelő. Ezen a fronton viszont már bőven hagy kivetnivalót maga után a játék.

Codeks

Beszéljünk először a nagyobb feketelevesről, ami a sztori és annak prezentációja. Elöljáróban szeretném elmondani, hogy nem vagyok a legnagyobb Warhammer-fan, de azért vannak pillanatok, amikor be tud szippantani magába az univerzum sötét, kilátástalan atmoszférája. Természetesen ez csak akkor történik meg, ha megfelelően erős sztori, nagyjából szerethető karakterek és legalább közepes dialógus társul hozzá. Be kell valljam, ez utóbbi ritkán tudja megütni  az ingerküszöbömet, ugyanis a Warhammer  világához legalább  annyira hozzátartozik a feleslegesen emelkedett  dialógus, mint anyámhoz piacnapon a szivárványcsíkos nejlonzacskó. Persze ez nem azt jelenti, hogy némely játékban, mint például a Dawn of Warban nem találják el egész jól a középutat zavaróan közhelyes és ironikusan ceremoniális között. Sajnos az Inquisitor esetében távolról sem ez a helyzet.

Kapcsolódó kép

A papírmasé-karakterek szájába hasonlóképpen sablonos szövegeket sikerült adni, de néha még azt is megkérdőjeleztem, hogy nem valami poén-spinoffal játszok éppen, ahol direkt az univerzum kifigurázása a lényeg. Persze itt is van pár mentsvár, spoilereket mellőzve azért azt elárulhatom, hogy a Warhammer lore pár fontosabb szereplője is feltűnik a főkampány során és ez elhivatott rajongók számára üde szellő lehet az egyébként barátokköztös szövegkönyv sivatagában.

A sztori önmagában olyan, mint amilyen egy WH játéktól az ember várhat: nem túl emlékezetes, de szerencsére kikerüli azokat a buktatókat, amiken a Ride to Hell és társai oly sokszor elcsúsztak.  Az überrajongók ráadásul még érdekes lore-infókat is szerezhetnek játék közben, ami részben betömi a főszálban keletkezett lyukakat, de ha valaki nem annyira ismerős a szériában, ez bizony kevés lesz.

Összefoglalás

ARPG feketén, cukor nélkül – Warhammer 40k: Inquisitor – Prophecy


Szerzői értékelés

6

Az Inquisitior – Prophecy egy sikeres kiegészítő, amelyet azonban az alapjáték problémái fogságban tartanak. Messze nem a legjobb ARPG a piacon, de még így is erősen ajánlott a Warhammer univerzum rajongóinak.

Eszméletlenül mély felszerelés-és karakterfejlesztés

Egy idő után rutinszerűen kikapcsol

Végre érdekes a crafting

Nagyon sok tartalom

Lassú harcrendszer

Unalmas karakterek

Gagyi dialógus

Repetitív játékmenet

Idejétmúlt grafika

Olvasói értékelés

3
Kiemelt ajánlat

Samsung C27RG50FQU

122 990 Ft

Kosárba

122 990 Ft

  • Panel típus: VA (Vertical Alignment)
  • Képernyőátló (col): 27 col
  • Felbontás: 1920 x 1080 pixel
  • Képarány: 16:9
  • Válaszidő: 4 ms
  • Betekintési szög - vizszintes: 178 °
  • Betekintési szög - függőleges: 178 °
  • Fényesség: 300 cd/m²
  • Színek száma: 16.7 M
  • Függőleges frekvencia: 240 Hz
  • Kontrasztarány: 3000:1

×