Az, hogy életünket képernyők előtt éljük nem meglepő kijelentés, de vajon tényleg tech-függők generációja vagyunk? Hány órát is töltünk egy nap a telefonunkat nyomkodva és képesek vagyunk-e boldogulni nélküle?

Mielőtt belevágnánk az emberkísérletbe, járjuk körül a tech-függőség fogalmát! A technológia évtizedek óta mindennapjaink szerves részét képezi, lassan pedig olyan szinten beépült életünkbe, hogy már elképzelhetetlen nélküle. A fejlődéssel persze nincs gond, a tudománynak köszönhetően olyan problémákat sikerült megoldanunk, amik száz évvel ezelőtt még emberéletet követeltek. Az pedig, hogy a technika legújabb vívmányaival tesszük gördülékenyebbé és gyorsabbá hétköznapi feladatainkat, lehetővé teszi, hogy más, sokszor jelentősebb elfoglaltság felé fordítsuk figyelmünket.

A baj akkor kezdődik, mint minden kialakulóban lévő függőség esetében, amikor elveszítjük a mértéket. Ahogy a diétázást, testmozgást, vagy a kávézást és a videojátékozást is túlzásba lehet vinni, úgy a technikának sem árt határokat szabni. Gyakran hallhatjuk panaszkodni az idősebb generációk tagjait arról, hogy ezek a fiatalok mindig csak a telefonjukat nyomkodják. Ha a tömegközlekedési eszközökön felnézünk a kis képernyőről, láthatjuk is, hogy ez bizony így van.

Nem mindegy azonban, hogy mit csinálunk a telefonunkon. A kommunikációt, a tájékozódást, sőt, még az információszerzést is megkönnyíti ez az okos kis kütyü. Nem ezek okozzák a problémákat, de csak a közösségi média használatára sem lehet fogni mindent. Az Y és Z generációk tagjai, de különösképp az utóbbiak elsődleges hírforrását jelentik a közösségi média felületei. Sok online magazin és híroldal már hagyományos értelemben vett főoldalt sem tart fenn, olvasói ugyanis nem a böngészőből érkeznek, hanem Facebookról vagy Twitterről.

Social Media Addiction

Kép forrása: shopify.com

Ha belegondolunk saját hírfogyasztási szokásainkba, valószínűleg hasonló eredményre jutunk mi is. A médiahasználat a technológiai fejlődéssel és a közösségi média felületek népszerűségének növekedésével ugyanis folyamatos átalakuláson megy keresztül. Ezt előbb az internet széleskörű elterjedése, majd a Facebook és egyéb hozzá hasonló oldalak térhódítása indította el. Ahogy tehát átalakult a kínált tartalom, úgy változott a médiafogyasztásunk.

Mára szinte csak képekben és hírfolyamokban gondolkodunk, ami pedig a címével nem képes megragadni a figyelmünket, érdektelenné válik a számunkra. Ez ahhoz vezet, hogy a közösségi média használata lassan önkéntelen tevékenységgé, tudatosság nélküli görgetéssé válik. Ehhez nyúlunk először reggel ébredés után, ide térünk vissza munkaidő közben, ha szabadulni akarunk a feladatunktól. Ezzel alszunk el este, de sokszor van a kezünkben telefon egy baráti találkozó vagy randi során is.

Ha ez rád nem igaz, már most megnyugodhatsz, nem vagy tech-függő, de azért nézz magadba, hogy biztosan így van-e! Előfordult már, hogy az ismerőseid rád szóltak, mert helyettük a telefonod bámultad? Esetleg észre sem vették, mert ők is azt csinálták?

Smart phone users

Kép forrása: scientificamerican.com

A Z-generáció tagjai között jellemző főként ez a viselkedés, akik már úgy nőttek fel, hogy szinte nem is ismerték az internet és a mobiltelefon előtti életet. Az ő gyerekkorukban már legalább egy számítógép volt a lakásban, ami a legtöbb esetben internet hozzáféréssel is rendelkezett. Még el sem érték a tízéves kort, amikor megjelent az életükben a közösségi média egy korai előfutára a MySpace, MyVip vagy az Iwiw. Ezek a legfiatalabbaknak mára teljesen ismeretlen fogalmak, az Y és a korai Z-generációsok azonban még ezeken a felületeken próbálgatták a szárnyaikat. A Facebook térhódításával aztán új korszak köszöntött be a közösségi médiában, aminek fókusza mára a kép alapú platformok felé tolódott el. A legújabb generáció tagjai már Instagramon és Snapchaten élik virtuális közösségi életüket, ezt pedig a kedvelések és követők száma irányítja.

Aki nem tör véleményvezéri babérokra, az a barátain és hírességeken kívül legalább három-négy influenszert követ. Nemcsak negatív hatásai vannak azonban a közösségi média használatának, hanem rengeteg pozitív is. A felhasználók egyetlen gombnyomással kapcsolatba léphetnek egymással a világ bármelyik pontjáról. Könnyebben megtalálhatják a hasonló érdeklődési körrel rendelkezőket, mintha csak vaktában keresgélnének saját városukban. Lehetőségek egész tárházát nyitja meg előttünk a felületek által globális faluvá tett világ.

Annyira hozzánőttünk azonban különböző eszközeinkhez, legyen szó okostelefonról, tabletről, laptopról, vagy asztali PC-ről, hogy használatuk korlátozása komoly pánikreakciót válthat ki. Észre sem vesszük, de folyamatos kapcsolatban állunk a világgal akkor is, ha véletlenül nincs épp telefon a kezünkben. Ott van az asztalon, a zsebünkben, mellettünk az éjjeliszekrényen, vagy a kanapén és az első rezzenésére, a képernyő felvillanására ugrunk. Gyakorlatilag kielégíthetetlen az információéhségünk, de mindennapi feladataink elvégzésében is nagyban függünk okostelefonjainktól.

Kezdjük az ébredéssel! Ha száz embert megkérdeznénk az Y és Z-generációk tagjai közül, vagyis az 1980 után születetteket, nagy részük biztosan azt felelné, hogy a telefonja ébreszti. Elvétve találni ma már olyat, akit ébresztőóra kelt reggelente, a napindítás azonban még mindig csak egy alapvető feladata ezeknek az eszközöknek. Miután felébredtünk, jó eséllyel az első dolgunk végigpörgetni a közösségi média felületeinket, hogy képbe kerüljünk azzal, mi a helyzet barátainkkal, ismerőseinkkel.

Woman with Keyboard

Kép forrása: kibin.com

A legtöbben a friss híreket is innen szerezzük be, hiszen már cégek, magazinok és híroldalak is képviseltetik magukat a közösségi oldalakon. Ha megvolt a reggeli kávé és zuhany és készen állunk a munkába indulásra, három dolgot biztosan ellenőrzünk, hogy nálunk legyen. Ezek az iratok, a lakáskulcs és a mobiltelefon. Nélkülük nem is éri meg kitenni az embernek a lábát a lakásból.

Attól függően, hogy tömegközlekedéssel megyünk tovább, vagy autóba ülünk, a telefonunknak többféle szerepe lehet. Az egyik a navigáció, ami akkor is jól jöhet, ha már jól ismert útvonalon közlekedünk, hiszen nemcsak megtervezi azt, de forgalmi információkat is közöl. Ez például a reggeli dugó elkerülésében jelent nagy segítséget. A másik a zene, aminek szinte mindig szólnia kell. A buszon, vagy villamoson azért, hogy hamarabb teljen az idő és könnyebben elhatárolódjunk a többi embertől, az autóban pedig, főleg, ha egyedül utazunk, hogy ne csak a forgalom zaját kelljen hallgatnunk.

Munkába érve legyünk bármilyen beosztásban, a gépek szintén körülvesznek minket. Asztal mellett ülve egy irodában, vagy pénztár mellett állva is képernyők bámulnak vissza ránk, de a szabadban is mindig karnyújtásnyira van a telefonunk. A tech-függőségünknek kedvez az agyunk működése is, ami egy-két óránál hosszabb ideig nem képes kizárólag egy dologra koncentrálni.

Using multiple phones

Kép forrása: newyorker.com

Hiába áll tehát nyolc órából egy munkanap, ha maximális teljesítményünk öt-hat órában merül ki. A pihenésre persze szükség van, egy tíz perces kávészünet sokszor aranyat ér, utána pedig jobban megy a munka is. Sokan azonban észre sem vesszük, hogy pocsékoljuk a saját időnket, a nap végén pedig csodálkozunk, hogy alig haladtunk valamivel. Mivel a közösségi média és az általa kínált információ mindig csak egy karnyújtásnyira, vagy egy kattintásnyira van, állandó kísértést jelent. Öt perc a Facebookon könnyen válhat félórává, majd eggyé és kettővé is, miközben fel sem tűnik.
Ez általában a tudattalan görgetésnek köszönhető. Újabb nyaralásos képek, újabb eljegyzések, újabb cuki kiskutyák és újabb “érdekes hírek”. Csupa olyan dolog, ami nem tesz hozzá semmit az életünkhöz, de néha jól esik elmenekülni hozzájuk a szürke hétköznapokból.

Ha a munkanapot túléltük és már mindent láttunk a közösségi felületeinken, amit csak lehetett, ideje hazaindulni. Újra telefon, navigáció, zene, tömegközlekedésen még egy kis Facebook és Instagram.
A telefon nyomkodása az otthoni tennivalókra is rámegy, hiszen annál, hogy megcsináljuk a mosogatást huszadszor is érdekesebb átfutni ugyanazokat a képeket. Ha magunkba pillantunk, akkor azt is el kell ismernünk, hogy gyakran egy képernyőnél egyszerre többet is nézünk. Én például rendszeresen csevegtem Messengeren, vagy csak görgettem végig még egyszer a friss Insta-posztokat filmnézés közben ahelyett, hogy a filmre figyeltem volna. Ezt már korábban is szóvá tették nekem, akkor tűnt fel azonban igazán, mennyit van a kezemben egy nap a telefonom, amikor nem nyúlhattam hozzá.

Woman with phone

Kép forrása: apkpure.com

Az első napokban bevallom, piszok nehéz volt. Első sorban a zene hiányzott, ami szinte minden tevékenységemnek kötelező kísérője, a reggeli és délutáni tömegben elengedhetetlen. A másik az állandó elérhetőség érzése és a közösségi média volt, ami az utóbbi években elsődleges kommunikációs platformmá lépett elő. Már nem telefonálunk, nem e-mailezünk, csak csevegünk, még a kollégáinkkal, főnökeinkkel is.

A harmadik dolog, ami véleményem szerint a legtöbbünk életében nagy szerepet játszik, az a naptár. Sosem tudtam igazán határidőnaplót vezetni, a Google naptára, ami pedig szinkronizálta magát a telefonoméval így életmentő volt. Minden megbeszélés, tennivaló és időpont egy helyen, a határidők előtt beállított figyelmeztetésekkel. A mobilunk ráadásul akkor is velünk van, ha a jegyzetfüzetünk, vagy határidőnaplónk nincs, így minden információ elfér a zsebünkben.

Ahhoz, hogy ne veszítsem el teljesen a fejem tehát át kellett szoknom rá, hogy mindig legyen nálam egy notesz, amibe a teendőim mellett a fontos időpontokat is feljegyezhettem. Az, hogy leírtam őket azonban még nem volt elég, minden reggel és napközben többször át kellett néznem őket, hogy ne felejtsek el semmit. Ezt normál esetben a telefonunk végzi helyettünk és szól a közeledő eseményekről időben.

A nehézségek mellett sokat tanultam a kísérletből. Például azt, hogy lehet élni okoseszközök nélkül, de minek, ha ott vannak, hogy segítsenek? Másrészt viszont azt, hogy komoly időrablókká válhatnak, ha nem vigyázunk velük. A telefonunk nyomkodása és az influenszerek életére való vágyakozás mellett könnyen elrohan az idő, amit akár családunkkal, barátainkkal, vagy hobbijainkkal is tölthetnénk. Az, hogy megengedhetjük magunknak, hogy a hétköznapjainkat átszője a technika még nem jelenti azt, hogy a teljes irányítást át is kellene adnunk neki.

Kiemelt ajánlat

ASUS ROG Gladius II (Bemutató darab)

23 740 Ft

Kosárba

23 740 Ft

FPS-játékhoz optimalizált, ergonomikus, optikai gamer egér easy-swap kapcsolófoglalat kialakítással, Aura Sync RGB megvilágítással, valamint hüvelykujjal kapcsolható DPI váltógombbalROG Gladius II – A tökéletes FPS... tovább »

23 740 Ft

Kosárba

  • Tulajdonságok:
  • - Optikai érzékelő - Csatlakozás: USB - Felbontás: 12000 DPI - Kábelhossz: 2 m - Súly: 110 g - Frissítés: 1000Hz - Gyorsulás: 50G

×