Bizarr, erotikus játékszernek is beillő „zombicsali”, megfenyegetett zsurnaliszták és kilóra mért emberhús. A megfelelő hírverésért felelős specialisták néha még amatőröktől is kínos hibákat vétenek munkájuk során.

Ne szólj szám…

Gerald Ratner teljes joggal tekinthette magát az élet császárának. A marketinget mindennél fontosabbnak tartó, élénk fantáziájú kereskedő fenekestül felforgatta a szolid eleganciára és visszafogottságra esküvő ékszerészszakmát. Színes-szagos reklámjai és az olcsóságra fókuszáló stratégiájának hála cége, a Ratners Group még a tőzsdére is be tudott törni, ahol hamar a befektetők egyik kedvence lett. 1991. április 23-án azonban fel kellett, hogy ébredjen az édes álomból. Mivel ekkor egy sajtórendezvényen arra a kérdésre, hogy hogyan tudja ennyire nyomott áron adni portékáját, azt a vicceskedő választ adta, hogy azért, mert ócskaságokkal csencsel. A lapok ezután annak rendje és módja szerint lehozták feleletét, és a hatás nem maradt el. A papírok értéke esni kezdett, és a megfizethető luxus szinonimájának számító márkanév örökre besározódott. Ratner 1992 novemberében búcsút kellett, hogy intsen jól fizető állásának, a vállalkozás pedig totálisan átalakulva, megannyi nehézséggel szembenézve Signet Group-ként szerezte vissza apránként vevői bizalmát.

Ahogy ez az eset is ékesen illusztrálja, egy rossz mondat is elég a tragédiához sőt, egyetlen rosszul megválasztott szó is kínkeserves évek erőfeszítéseit nullázhatja le. Cikkünkben így ezúttal a játékipar közel érthetetlen PR-katasztrófáit vesszük górcső alá.

Lássunk hát pár példát!

A hús bűnei

Tekintve, hogy a konzolokat és PC-t preferáló felhasználók között a szebbik nem tagjai jellemzően alulreprezentáltak, a vállalatok kreatívjai előszeretettel nyúlnak a férfiakat megcélzó, pajzán-bővérű megoldásokhoz. Ennek hátulütője, hogy gyakran elvetik a sulykot és inkább gyomorforgató, mintsem izgató, félresikerült trükkökkel bátortalanítják el potenciális vásárlóikat.

A trend nem új. Az 1983-as ágazati krach során csődbe menő Mystique tagjai a nyolcvanas években olyan, viccnek rossz, komolyan meg nyilván nem gondolt förmedvényekkel adtak muníciót az erkölcscsőszöknek, mint a hírhedt Custer’s Revenge. Ebben az amerikai őslakosokat különös kegyetlenséggel lemészároló, büntetésül a Little Bighornnál megvívott csatában szabályosan felkoncolt katonatiszt, George Armstrong Custer bőrébe bújva kell megerőszakolnunk egy kaktuszhoz kötözött indián nőt. Ez magától értetődően felpaprikázta a társadalmi kérdésekre érzékenyeket, de a főszereplőjének egy lehulló spermacseppeket kergető, fehérmájú hetérát megtevő Beat ‘Em and Eat ‘Em is joggal akasztotta ki a többséget.

custers-revenge

Kép forrása: Google

A végnapjait élő Acclaim-nél tisztában voltak azzal, hogy helyzetük siralmas és arra jutottak, hogy nincs tabu: akár az életük árán is, de eredményt kell felmutatniuk. Ezért úgy döntöttek, hogy meztelenkedéssel dobják fel a Dave Mirra nevével fémjelzett biciklisjáték-sorozatuk legújabb felvonását. Hiszen joggal bízhattak abban, hogy ha bájaikat felfedő sztripperek klippjeivel és félmeztelenül tekerő, dús keblű karakterekkel fogják megfűszerezni gyengécske művüket, akkor a kanos tinik egymás hegyén-hátán rohannak majd a boltokba. De csalódniuk kellett. A Dave Mirra BMX XXX-ként beharangozott mű harsány-primitív humorával, és még a kor technikai színvonalán is retina-kiégető, inkább torzszülöttnek, mintsem az álmok asszonyainak ható rosszlányaival csúfosan elhasalt. Először maga a sportoló kelt ki az ellen, hogy egy tüzelő kutyákkal és pornófilmben is megütközést keltő jelenetekkel operáló katyvasszal sározzák be a renoméját. Perre ment és kiharcolta, hogy ne kelljen részt vennie a program népszerűsítésében. Ezután a nagyobb bolthálózatok megtagadták a botránycím terjesztését, és jól mutatva, hogy szegény embert még az ág is húzza, a Sony cenzúrázta a PS2-re szánt kiadást. A finálé borítékolható volt. A nehezen beszerezhető, egyben a legfontosabb platformon fő vonzerejétől megfosztott, zagyva-igénytelen katyvasz csúfosan elhasalt, és az Acclaim egy újabb lépéssel közelebb került az elkerülhetetlen bukáshoz.

dave mira xxx

Kép forrása: Google

A sokakban kellemes emlékeket hagyó, viszont a legnagyobbakhoz fel nem érő Dante’s Inferno promotálása során katasztrófa katasztrófát követett. Az, hogy az EA egy magukat fundamentalista keresztényeknek kiadó statisztákkal tető alá hozott, rémesen átlátszó ál-tüntetéssel próbált némi ingyenes publicitáshoz jutni a 2009-es E3-on, sokakat hitetlenkedő röhögésre késztetett. Ám a kegyelemdöfést a Sin to Win-nek nevezett versenyvelhívásuk vitte be, mivel ennél elfeledkeztek arról az ősi igazságról, hogy még a legravaszabbak sem tudnak egyszerre nemi életet élni és megőrizni a szüzességük. Ennek lényege ugyanis az volt, hogy a pályázóknak „buja tetteket” kellett végrehajtaniuk, vagyis a rendezvényen dolgozó modellekkel kellett fotózkodniuk, majd a képeket meg kellett osztaniuk az interneten. A díj egy limuzin, két csinos leányzó és egy értékes ajándékokkal teli kincsesláda volt, de kiadónál világméretű közröhejt kiváltva leszögezték, hogy túlzottan erotikus képekkel tilos nevezni. Vagyis előbb arra biztatták az érdeklődőket, hogy kapjanak lencsevégre pár, hagyományosan a képzelőerőnek vajmi kevés teret hagyó, minimalista ruhakölteményekbe bújtatott szépséget. Aztán sietve hozzátették, hogy ízlésesen tessék áthágni a normákat, mert obszcén fotókkal nem lehet megnyerni a két hölgy kegyeit.

A jeles elődjénél jóval fagyosabban fogadott Dead Island: Riptide sem ment a szomszédba egy kis, szexuálpszichológusok és terapeuták tucatjainak megélhetését évtizedekre biztosító marketing-kunsztért. Elvégre nehéz, egyben rémisztő belegondolni abba, hogy mi is járhat annak a fejében, aki egy nagymellű, vérben tocsogó torzó-szoborral akar kedveskedni a gyűjtőknek. A választ remélhetőleg sosem tudjuk meg, de a tény tény marad: produktumuk Zombie Bait kiadásához pont egy ilyen, csábosnak bajosan nevezhető, egyben az idézőjelet is joggal megérdemlő „műalkotás” járt.

Dead Island Reptitid

Kép forrása: YouTube

Korbács és méz

Sajnos az sem ritka, hogy egy kiadó sajtó-kapcsolattartói egy szovjet tankhadosztály vezetőjének könnyed-bohém modorában emlékeztetik a tintanyalókat arra, hogy nem árt, ha tudják, hogy hol is van a helyük. Esetleg pénzt kínálnak nekik, egyben arra bátorítják őket, hogy az anyagi hozzájárulást ne verjék nagy dobra.

2007-ben osztatlan megdöbbenést keltett, hogy a GameSpot egyik, ha nem a legmeghatározóbb szerzőjének számító Jeff Gerstmannt kirúgták. A mindennemű előjel nélküli lépés után veszett-vad találgatások kezdődtek, és bár a férfi egészen 2012-ig nem erősíthette meg a szállongó pletykákat, sokan tudni vélték, hogy az Eidos nyomására távolították el.

A kiadó komoly összegeket ölt a Kane & Lynch: Dead Men reklámkampányába és a jókora summából a lapnak is bőségesen jutott. Így a jobb elbánásban bizakodó kiadónál hallatlanul felháborodtak azon, hogy az újságíró egy AAA-kategóriás csúcsprojekthez képest igen alacsony, 6/10-es osztályzattal illette az új franchise első fecskéjét. Bosszújuk gyors volt és irgalmatlan: ragaszkodtak ahhoz, hogy a tulajdonosok sürgősen kössenek útilaput Gerstmann talpára, mivel ellenkező esetben a jövőben egyetlen huncut centet sem fognak náluk elkölteni. Ez komoly érvágást jelentett volna, tehát nem volt mese: a munkáját a külső nyomásra fittyet hányva a tőle telhető legobjektívebben végző kritikusnak mennie kellett. Megjegyzendő, hogy ha hihetünk a zsurnalisztának, nem ez volt az első ilyen incidens a lapnál: korábban a Sony nehezményezte, hogy a Ratchet & Clank Future: Tools of Destruction „csupán” 7.5 pontot kapott.

A fejlesztése során előbb hőn áhított sikervárományossá, aztán városi legendává, majd rossz viccé avanzsáló Duke Nukem Forever milliókat töltött el csalódottsággal. Az ítészek nem tettek lakatot a szájukra: válogatottnál válogatottabb szóvirágokkal szidalmazták az elemi hibáktól szenvedő, elavult FPS-t. Ez természetesen nem töltötte el örömmel a Gearbox döntéshozóit, ám senki sem hisztériázott. Igaz, a mundér becsületét mentegető Randy Pitchford alighanem maga sem gondolta komolyan, mikor elkeseredettségében a Half-life második epizódjához hasonlította a fércművet. A nagydumás macsó visszatérését egyengető PR-ügynökség, a The Redner Group veteránjánál, Jim Rednernél viszont érezhetően eltörött valami. Gyakorlatilag azzal fenyegetőzött, hogy a „méreggel átitatott”, vagyis gúnyos recenziókat jegyzőket feketelistára fogja tenni. Pökhendi-pikírt kijelentése iszonytató hullámokat csapott, és hiába igyekezett bocsánatot kérni, megbízói pillanatok alatt felbontották vele a szerződésüket.

Duke Nukem 3D

Kép forrása: GameWatcher

Persze, akadnak ennél finomabb módszerek is. Annak dacára, hogy a megannyi díjat bezsebelő Middle-earth: Shadow of Mordor 2014 talán legkellemesebb meglepetésévé avanzsált, tény, hogy kezdetben sokan bizalmatlanok voltak az akció-szerepjátékkal. Ez nem meglepő: kétségtelen, hogy a Tolkien írásaihoz laza szálakkal kötődő cím egy első, felszínes pillantásra nem tűnt többnek egy, a jeles irodalmárral takarózó hack and slashnél. Ezzel a Warnernél is tisztában voltak, és fizetett, értelemszerűen a szépet-jót kidomborító Youtube-videókkal próbálták megszerettetni a közönséggel a programot. Ezzel önmagában még nem is lett volna gond, csakhogy kihasználták, hogy az online felületeket ekkor még nem nagyon szabályozták a hatóságok. Ezért kérésüknek eleget téve a véleményvezérek java a kedvcsináló alatti, szöveges leírás legvégén eldugva tüntette fel, hogy rajongói egy nem feltétlenül a saját gondolatait tükröző, szponzorált tartalmat látnak.

Shadow of Mordor

Kép forrása: YouTube

Ultraerőszak

Annak dacára, hogy az a néphit, hogy egy nap átlagosan négy-ötezer körüli hirdetést látunk, esélyesen túlzó, vitathatatlan, hogy túlkínálatban a legerősebbeknek is küszködniük kell, hogy áttörjék az érdektelenség acélfalát. Ergo sokan sokkoló-gyomorforgató látványosságokkal kísérlik meg magukra vonni a figyelmet: minél véresebb, vagy undorítóbb az adott ötlet, annál jobb.

A Resident Evil 6 kreatívjai a Kelet-Londonban megnyitott, „Wesker & Son Resident Evil emberi hentesbolttal” akartak kedvet csinálni a túlélőhorrorhoz. Természetesen olyan messzire nem mentek, hogy valóban kannibalizmusra buzdítsák a betévedőket, ehelyett testrészekre hajazó, általában sertéshúsból gyúrt imitációkat kínáltak. Karok, fülek, lábak: mintha a Pokol torkosság vétkében bűnösnek talált, kárhozott lelkeinek fenntartott bugyrába merültünk volna alá.

Wesker & Son

Kép forrása: Google

Míg a Capcom maximum a heveny hányingert hozta rá egyesekre, a Ubisoft neve a Monaco Corporation PR-esei miatt kis híján egy ostoba és halálos áldozatokkal járó, ócska-olcsó reklámfogással forrt egybe. Ennek oka, hogy Új-Zélandon egy színész azt a nem teljesen átgondolt megbízást kapta, hogy Splinter Cell: Conviction népszerűsítésének érdekében egy kellékpisztollyal riogassa Auckland kikapcsolódni vágyó polgárait. A művész elsőnek a népszerű Degree pub felé vette az irányt. Itt a halálra rémült vendégek közül többen is menekülőre fogták, míg mások fedezékbe vonulva az életükért rimánkodtak, vagy a rendőröket hívták. A hatóságok egyből reagáltak, és mert fogalmuk sem volt arról, hogy primitív vírusmarketingről van szó, a lehető legmagasabb készültséget rendelték el. Szerencsére még időben kiderült, hogy a fenyegető külsejű, mattfekete fegyverutánzat legfeljebb lelki károkat tud okozni. De nem sokon múlott, hogy a karakterét túlságosan is élethűen megformáló csepűrágó golyókkal a testében hulljon az aszfaltra.

A franciáknak a Watch Dogs-nál sem sikerült megúszni a botrányt: itt egy teljesen ártalmatlan, sőt, promóciós apróságokkal megtömött, csipogó-pittyegő széfről hitték azt a Nineman munkatársai, hogy bomba. A csomagot kinyitó tűzszerészek valószínűleg nem csapkodták a térdüket a nevetéstől.

Záróakkordként, felsorolásunk aligha lenne teljes a Hitman Absolution 2012-es fiaskója nélkül. A sorozat megszokott formulájától eltávolodó, és inkább a vegytiszta TPS-ek felé nyitó epizódhoz a Square Enix piacra dobott egy Facebook-os társalkalmazást. Ezzel virtuális bérgyilkost küldhettünk a barátainkra. Ez már önmagában is igen bizarr koncepció, hiszen a többség általában nem egy vérprofi halálosztó felbérelésével kedveskedik a cimboráinak. De, hogy még rettenetesebb legyen az összkép, a célpont azonosításához kizárólag rosszindulatú külső jellegzetességeket adhattak meg a felhasználók. El lehet képzelni, hogy mit érzett az, akivel közölték, hogy legfőbb ismertetőjegye a batárnagy segge, aprócska nemi szerve, vagy jelképesnek is alig nevezhető melle. A felháborodás olyan mértékeket öltött, hogy a hamvába holt marhaság egyetlen kurta napon belül megbukott, és a japán óriás kénytelen volt nyilvánosan kanosszát járni.

Ezzel cikkünk első felének végére értünk. A következő részben a megszegett ígéreteké, a felkorbácsolt indulatoké és félresiklott sziporkáké lesz a főszerep.

Ti tudtok ezekhez hasonló példákat?

A 2019-es Gamescon-on mutatta be a Mojang a Minecraft új demoját, ami már alkalmazza a Ray Tracing technológiát. Szerintünk gyönyörű.

Hangulatos és ötletes videó nyerte a Dota 2 világbajnokság rövidfilmes megmérettetésének első helyét.

Nem lehetsz igazán jó baseball játékos, ha nem hagyod magad kicsit besározni. Jól tudják ezt Japánban is.

Egy új kép megmutatja, hogyan fest majd a hó, illetve a felhős ég a játékban.

A Doom Eternal érdekes multiplayer környezet biztosít majd a játékosoknak, amit most egy rövid videóban mutatnak be.

×