A mérnökök számos hasznos funkcióval halmozták el a drágát. Már csak a dizjánért felelős embereknek kellene új állást találni.

Bevezetés, specifikációk

 

A Patriot Viper V770-es nem egy túlságosan friss modell a mechanikus klaviatúrák piacán, hiszen már 2017 derekán elérte a kereskedések polcait. Ez persze nem változtat a tényen, hogy még nem járt a kezeim között és a prémium kategória felé tendáló árképzése (kb. 39 000 magyar valuta) felkeltette az érdeklődésemet; vajon jogos-e az érte kért összeg? A gyártó már 34 éve van jelen az IT szcénában és leginkább a RAM-jairól vált ismertté, s mivel ezekkel általánosságban véve eleddig pozitív tapasztalataim voltak, kíváncsi voltam, hogy perifériák szintjén is megállja-e a helyét.

A meglehetősen egyszerű (és méretes!) dobozt kibontva megpillantottam a tasztatúrát, és beigazolódott a gyanúm: első ránézésre egy jóval alacsonyabb árszegmens tagjai jutnak róla az eszembe a kissé vérpistikés külcsínt látva. Az igényes belső felépítéssel rendelkező kartonban található tartozékok csak a legszükségesebbre korlátozódnak: a csatlakoztatható csuklótámaszon, egy matricákat és egy információs lapocskát tartalmazó, narancssárga borítékon, egy plasztik gombszedő csipeszen, illetve egy mikrofon- és fejhallgató jackekből egyetlen jacket varázsoló adapteren kívül más nincs. Zárójelben jegyezném meg, hogy az én pakkomból az ominózus matricák hiányoztak, de ez minden valószínűség szerint annak a prózai oknak tudható be, hogy nem én voltam az eszköz első tesztelője.

patriot viper v770

Kép forrása: Leet.hu

Lássuk először magát a billentyűzetet! A cucc 459 mm széles, 229 mm hosszú/mély, 39 mm magas és mintegy 1,4 kilogrammot nyom a mérlegen. Termetes darab, annyi szent, különösen a bal szélen helyet foglaló, 5 darab, programozható makró gombnak hála; ha nagyobbfajta egérpadot használsz, de az asztalod nem egy túlhízott darab, érdemes lehet méricskélned kicsit, mielőtt vásárlásra adod a fejed. A szerkezet váza alumíniumból készült, ezért eléggé masszív, de a kemény műanyag is tetemes mennyiségben üti fel a fejét a hasi oldalon, valamint a lebegő dizájnt kapott (könnyebb takarítani!), OEM profilú gomberdő körül.

Az NKRO-s, HSAK3201 mikrokontrollert használó klaviatúra sajnos 104 (+5) gombos ANSI elrendezéssel érkezik, így a sokak által kedvelt ISO enterről le kell mondanunk, ahogy a kupakokon terpeszkedő, ékezetes betűkről szintúgy. Ez utóbbi mondjuk nem nagy probléma, mert amúgy is célszerű megtanulni vakon gépelni – ha nagyon nem érzel erre indíttatást, egy magyar matrica szett beszerzése könnyen orvosolhatja a dolgot. A kapcsolók Kailh Redek, melyek felső szegmensükön RGB LED-et viselnek, s bár nem Cherry MX szinten leledzenek, azért az idők során javuló tendenciát mutató voltuknak köszönhetően kellemes alternatívának számítanak – bár az is igaz, hogy két Deák Ferencért cserébe már jobban díjaznánk a „cseresznyéket”. Lenyomásukhoz 45 cN erő szükségeltetik és 4 mm-es útjukon 2 mm-nél van az aktuációs pont. A nagyjából 1 mm falvastagságú ABS kupakokat lézeres eljárással gravírozták, s amint azt már korábban említettem, magyar karaktereket hiába keresel rajtuk.

Kép forrása: Leet.hu

A kapcsolókon található fénydiódák pozíciójából adódóan nem uniformális a kupakokon nyugvó elsődleges és másodlagos feliratok világítása és a lebegő dizájnból kifolyólag észlelhető némi bevilágítás (light bleed), de ettől függetlenül a négy HSAK021 LED driver kommandírozta, 16,8 millió szín megjelenítésére képes RGB implementáció kifejezetten ízlésesre sikerült. Ebben az értelemben az egyedüli kakukktojás a fehér megjelenítése, mert az jelen vonatkozásban valójában egy halovány kékes árnyalat. Ja, azt majdnem elfelejtettem, hogy a CapsLock, ScrollLock és NumLock állapotjelző pilácsai az adott gomb alatt figyelnek és minden esetben fehérre váltanak, ha aktiváljuk őket – még akkor is, ha egységesen fehér világítást használunk, így ilyenkor nem kapunk érdemben visszajelzést.

Kép forrása: Leet.hu

A makróbillentyűk kvintettjéről már esett szó, ellenben a ketyere „fejlécén” elszórt, világítást szoftver nélkül szabályozó gombokról és dedikált médiavezérlőkről még nem. Ez utóbbiak érdekes kivitelezést kaptak; három darab, kétállású (fel- és lefelé pöckölhető), fémből készült, minőségi benyomást keltő kapcsolóról, valamint egy szintén fém hangerőcsúszkáról van szó, melyek remekül ellátják a feladatukat.

Kép forrása: Leet.hu


pontokba szedett felsorolás a funkciókkal

 

médiavezérlő gombok:
-bal fel: play/pause, bal le: stop
-közép fel: előre teker, közép le: visszafelé teker
-jobb fel: playlistben előre lép, jobb le: playlistben visszafelé lép

jobbról visszafelé
1-2: LED-ek fényereje 3 lépcsőben (-+), 4. lépcső off (0/33/67/100 %)
3: LED-ek színét váltja (effekt nincs, csak egységes színváltás)
4: ugyanaz, csak a LED-ek alacsonyabb fényerővel működnek és lassan pulzál az összes gomb
5: minden LED off, aztán amit lenyomsz, felviláglik-kialszik (az 5. gombot tovább nyomva színeket léptetsz)
6: spirál tekerőzik bal-fentről indulva, bal lent érve véget, ha egy kör végigment, színt vált
7: ripple effekt (tovább nyomva színt vált)
(ESC felett)8: szivárványhullám, továbbnyomva spotlight effekt, radar effekt

Fn + F1-F5: a világítási profilok közötti váltás
Fn + F12: inicializálja a háttérvilágítást gombonkénti rögzítését, újbóli megnyomásra frissíti az éppen aktív profilt és befejezi a rögzítést

Fn + F1 through F5 activate the five lighting profiles, and once in one of these, Fn + F12 initiates backlight recording mode wherein per-key lighting can be performed as well for that color. Pressing Fn + F12 again saves the updated lighting profile and stops backlight recording mode. There is also onboard brightness and speed control, but we only have four steps of control for each (0/33/67/100 %), so the driver is recommended for finer control.

Kép forrása: Leet.hu

A mágnesesen rögzíthető, az asztallappal teljes kontaktban lévő csuklótámasznak megvannak a maga árnyoldalai. A vizuális hatást turbózandó ez is részesült az RGB világításból (egy 5 tűs csatlakozó segedelmével), ám a mágnesek sajna nem tartanak valami erősen, így a cucc hevesebb online csatározások alkalmával elmozdulhat a helyéről.

A klaviatúra hasi oldala sem valami izgalmas. Az apparátus csúszkálását meggátló gumitalpak (szám szerint öt) példásan funkcionálnak és a kihajtható lábacskák végei ugyancsak kaptak a gumírozásból; ha ezt összeadjuk a periféria tömegével, belátható, hogy az stabilan tartja helyét kezeink alatt. Amit hiányolok, az a kábelvezető csatorna megléte – merthogy jól jött volna, mikor a határozottan vaskos és merev, 1,8 méter hosszúságú, harisnyázott vezetéket próbálom eltüntetni szem elől. Cserébe olyan extrákat kapunk, mint amilyen a mobiltelefonokat (esetleg kisebb tableteket) tartó, kihúzható fiók, vagy a billencs bal oldalán pihenő USB passthrough port, továbbá a jobb oldalon héderező audio jack. A széleken vagyon még egy-egy fénycsík is.


Driver, funkciógombok

 

patriot viper v770

Kép forrása: Leet.hu

A Viper V770-es vezérlőprogramja nincs túlbonyolítva és csak a legfontosabb beállításokkal enged játszadozni. Kitelepítve 7,25 MB helyett foglal az SSD-n/merevlemezen és futás közben jellemzően 6,8 MB RAM-ot sajátít ki magának; visszafogott kis app, az biztos.

patriot viper v770

Kép forrása: Leet.hu

A főképernyő az egyetlen, ezen kívül csak a profilok és a makrók számára van külön felugró ablak. A bal felső sarokban a 11 támogatott fényeffekt közül szelektálhatunk az öt rendelkezésre álló világítási profil társaságában – némelyik mód engedélyezi a gombonkénti testreszabást. Ilyenkor csak a kívánt karakteren kell kattintani és a négy tabbal rendelkező pop-up ablakban kieszközölhetjük az igényelt változtatásokat.

patriot viper v770

Kép forrása: Leet.hu

Alatta kiválaszthatjuk a színt az előre letároltak közül, de igény esetén keverhetünk sajátot is. A gombok fényerejét 50, az éppen aktív effekt sebességét 10 lépcsőben szabályozhatjuk és persze az effektek (kellene erre egy szinonima, ami nem „hatás”…) irányát is megszabhatjuk.

patriot viper v770

Kép forrása: Leet.hu

A csuklótámasz részére külön vezérlőket kapunk és ugyanazokat a dolgokkal tudunk itt machinálni, mint az előbbiekben, csak a felhasználható effektek (már megint) száma négyre csökken (melyekből 1 animált; Static, Breathing, Vortex, Wave) és a tempójukat is csupán 5 fokozatban definiálhatjuk. Az RGB csúszkák alatt a billentyűzet válaszidejét tudjuk variálni 2 és 20 ms között (a default 12 ms, szóval ezt érdemes lehúzni a minimumra), illetve az USB port frissítési rátáját lőhetjük be 125 és 1000 Hz között (a default 250 Hz; ajánlott legalább 500-ra felhúzni). Az alul elterülő két opció a „Profiles” és „Macros” névre hallgat; használatuk magától értetődő. Ha netán részletesebb bemutatóra vágysz ezzel kapcsolatban, linkelem a Patriot ide vonatkozó, 1 x 1 bonyolultságú online manualját:

A driverképernyő jobb felső sarkában lévő fogaskerékre kattintva visszahozhatjuk az alapbeállításokat és frissíthetjük a V770-es firmware verzióját. A driver szegmens végére a rend kedvéért (egy felsorolás keretein belül) idebiggyesztem a különféle gombok segítségével aktiválható funkciókat.

patriot viper v770

Kép forrása: Leet.hu


Személyes tapasztalatok, konklúzió:

Azt kell mondjam, hogy picit felemás érzések kavarogtak bennem, mikor elkezdtem írni az értékelést. Először is leszögezném, hogy használat közben nem találkoztam különösebben zavaró momentummal, mindössze egy-két aprósággal. A gépelés (más piros kapcsolóval szerelt billek mintájára) könnyed, nem túl hangos, a billentyűk lineáris úton, érzékelhető aktuációs pont nélkül járnak. Az, hogy ezt valaki mennyire díjazza, teljesen személyes preferencia kérdése; a magam részéről jobban szeretem a hangos, kattogós (leginkább Blue kapcsolós) gombokat. Ez irányú fixációmra kínált gyógyírt a space billentyű, hiszen alkalmanként olyan nyüszögő hangot hallatott, mint egy olajozásra szoruló kapu. Ettől elvonatkoztatva viszonylag kevés elgépelést sikerült vele produkálnom, és azok is inkább csak az ISO enter hiányából vagy a megszokott kéztartásomat megviccelő, extra makrógombok helyzetéből fakadtak. Kétségtelen, hogy igényel némi szokást a dolog.

A médiavezérlők példamutatóan működtek és rendkívül kényelmes volt a használatuk, a kihúzható mobiltálca pedig néhányak számára komfortos módit kínálhat a számítógéppel kapcsolatos, Androidos/iOS-es minialkalmazások figyelemmel kísérésére, hiszen a teló képernyője mindig a perifériás látómezőben lesz – és azt se felejtsük el, hogy ha valami miatt lenémítva használjuk kommunikációs eszközünket, bejövő híváskor ha másra nem is, de a villódzó fényre bizton felfigyelünk majd, pont ugyanezen okból kifolyólag. Az USB passthrough és az integrált audio jack szintúgy jó szolgálatot tehet. A csuklótámasz hasznos adalék, de a rögzítése hagy maga után némi kívánnivalót – hiába, semmi sem lehet tökéletes. A szoftver uszkve olyan bonyolult, mint egy faék, emellett nálam stabilnak mutatkozott és mértékletesen bánt a gép erőforrásaival, amiért mindenképpen jár a piros pont.


SW

 

 



Összefoglalás

Megtévesztő külsejű ezermester: emeli kalapját a Patriot Viper V770-es billentyűzet

Alapvetően valamelyest impozánsnak találtam a Patriot Viper V770-et, és ha a kisebb hiányosságain (és a kissé gagyi, kínai "kétpálcás" hatást keltő küllemén) túllépsz - netán kifejezetten tetszik -, egészen adekvát választás lehet a játékkal megfűszerezett mindennapokra. Ha egy 5-8 000 forinttal olcsóbb lenne, melegen ajánlanám. Így csak langyosan.


Szerzői értékelés

7

-alapvetően kellemes gépelési érzet
-hasznos extrák
-kellemes RGB implementáció (kivéve a fehér színt)
-remek csúszásgátló talpak
-minőségi médiavezérlő gombok
-csuklótámasz
-egyszerű, erőforrásokat kímélő szoftver

-kínai „kétpálcás” küllem (nem méltó az árkategóriához)
-ANSI kiosztás (egyeseknek gondot okozhat, plusz ott az ISO enter hiánya)
-nem rosszak a Kailh kapcsolók, de ennyiért már lehetne Cherry MX
-vastag és merev kábel
-kábelvezető csatorna hiánya
-a csuklótámasz könnyen lejár
-lehetne 5-8000 forinttal olcsóbb

Olvasói értékelés

0

×