A Dauntless egy ingyenes, kooperatív multira építő játék, ahol hatalmas szörnyeket kell levadászni. Vajon a Phoenix Labs sikerrel jár, és játékuk a műfaj oszlopos tagjává válik, vagy csak annyit kapunk, mint amennyit fizettünk?

Az általam tesztelt ingyenes játékokkal kapcsolatban el kellet gondolkoznom, hogy vajon szükséges-e, hogy elnézőbb legyek ezekkel szemben. Hiszen jogosnak tűnhet, hogy mivel egy fillért sem adtam ki rájuk, legrosszabb esetben is pontosan annyit kapok, mint amennyit fizettem. Végül mégis arra jutottam, hogy a fenti kérdésre a válasz: nem. Bár az adott játék ára igenis egy fontos tényező, de nem olyasmi, amelynek a kritika tartalmát, vagy a végső pontszámot befolyásolnia kellene. Ennek több oka is van. Egyrészt, a termék ára nem befolyásolja annak minőségét. Ha kimentünk egy Tarbantot a bontóból, attól még nem lesz jobb egy Ferrarinál, hiába nem költöttünk rá. Másrészt én mindig is a játék közben átélt élményt szeretném egy-egy cikken keresztül közvetíteni, annak ára már egy másik, független tényező. Ez azért is fontos, mert nagyon változó, ki mennyi időt vagy pénzt hajlandó rászánni ezekre a programokra. Példának okáért bár a Dauntless nem egy jó játék, ingyenessége miatt a műfaj időmilliomos kedvelői nagyon nagy bakot nem lőhetnek vele.

Lapos vadászterület

A játék felütése pontosan annyira bonyolult, mint ahogyan azt egy kizárólag online harcra építő címnél várni lehet. Ahogyan az első érdektelen átvezető videóból is kiderül, a Dauntless világát alkotó szigeteket a hatalmas behemótok tartják rettegésben. Az emberiség utolsó reménysége azoknak a vadászoknak a társasága, akikhez szereplőnk is csatlakozik. A készítők ezzel le is tudták a történetmesélés súlyos keresztjét, és így a vállalható, de nagy meglepetést nem okozó karakterkészítést követően kezdetét is veheti a móka.

Dauntless shattered islands

Kép forrása: igdb.com

Maximum négyfős csapatokban vághatunk neki a szigeteknek, hogy levadásszuk a gigászi szörnyeket, akik tanyát vertek a hűs ligetek árnyékában. Ehhez először meg kell keresni őket, amivel csak az a probléma, hogy a kapott pályák annyira üresek, mint a boltok fekete péntek másnapján. Szórványosan fellelhető néhány összeszedhető nyersanyag vagy növény, de ezen felül gyakorlatilag semmivel sem találkozunk. Elsőre az is furcsa lehet, hogy mindehhez térképünk sincs, és csapattársainkat sem jelöli semmilyen indikátor. Helyette apró jelölőrakétákat küldhetünk az égbe, amely nem egy rossz ötlet, de a játék ezen kezdeti szakasza így sem egy maradandó élmény. Céltalanul szaladgálunk, és vagy mi bukkanunk rá a fenevadra, vagy megiramodunk oda, ahol felröppen a tűzijáték. Pedig lehetett volna nyomkereséssel, plusz ellenfelekkel megdobni a kutatást, vagy igazából bármivel, ami érdekesebbé teszi a sivár tájat, de ez nem igazán teljesül. Én bolond, még a Warframe-re kiáltottam kígyót-békát, amiért ismétlődnek a pályákat felépítő elemek, itt ez a néhány terület sem képes egyéniséget felmutatni azon kívül, hogy milyen rajtuk az éghajlat.

Nézeteltérés a szörnyekkel

A kissé kényelmetlen érzés a behemótokkal való első találkozás után sem tűnik el. Ezeket a hatalmas lényeket nemcsak vastag bőrrel áldotta meg az ég, de az életpontjaik alakulását sem köti az orrunkra semmi. Így elsőre nagyjából annyira tűnnek hatékonynak a támadásaink, mintha hódevéssel próbálnánk a fákat védeni. Egy idő után azonban kiderül, hogy kár aggodalmaskodni, mert a Dauntless harcrendszere egészen jól sikerült. A fegyverek (bár meglehetősen kevés van belőlük) kellően különböznek egymástól, és számtalan mozdulatot, kombót tudunk kierőltetni belőlük. A szörnyekkel való interakciónk is változatos: leszakíthatunk darabokat a páncéljukból, ezzel súlyosan megsebesítve őket, elkábíthatjuk őket egy jól irányzott csapással, vagy kibillenthetjük őket az egyensúlyukból, amikor ránk rontanak. Maguk a harcok kellően mozgalmasak, és a magunkkal vihető tonikok, gránátok és egyéb bónuszok gondoskodnak róla, hogy ne csak egy talajtorna-bemutatón érezzük magunkat a sok bukfenc miatt.

Kép forrása: Dauntless

Mindenképpen örömteli, hogy jó érzés kezelni a fegyvereket, és az is, hogy egy látványos kombórendszert kapunk kézhez, kár, hogy utóbbit nem mindig tudjuk kihasználni. Az egyes mozdulatsorokból ugyanis nem tudunk kilépni, és így könnyen az animációban ragadhatunk, miközben már régen ki kellett volna térnünk egy jól irányzott csapás elől. Aztán arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy nem egyszer fogunk belefutni olyan támadásokba, amelyeknek szinte semmi előjele nem volt, de legalábbis váratlannak mondhatók. Ha ezt kiegészítjük a nagy hitboxok, vagy a túlzottan nagy hatótávolság miatt szinte kivédhetetlen suhintásokkal, már lehet sejteni, hogy néha nem álltam ott meg a megjegyzéseimmel, hogy „a macska rúgja meg”. Sajnos nem egyszer volt frusztráló élményben részem, és ez az egészséges izgalomnak is a rovására ment. Nem a kihívás meglétével van a bajom, hanem az idegesítő elemekkel, amelyek egyszerűen nem érződnek igazságosnak.

Gigászi méretek, gigászi változatosság

A szörnyek egyébként a Dauntless jobb elemei közé tartoznak. Összesen 19 fajból származhatnak, és ebbe a különböző erősségű variánsok még nincsenek is beleszámolva. Igaz ugyan, hogy a föld felett lebegő, és néha repülő; a kicsi, de mozgékony; és a nagy, de lassú kategóriákba szinte az összes bestiát be lehet sorolni, szóval szó sincs a Monster Hunter: World változatosságáról. Amikor mégis találunk valami újat, akkor gyakran már átestünk a behemót másik oldalára, legalábbis azt a diszkót, amit néhány szörny le tud rendezni a villódzó fényeivel, nos, nehezen tudtam hova tenni. Mindezek ellenére azért nincs nagy baj, mert a többségük azért kellően különbözik társaitól, és találunk jó néhány ötletes mozdulatot is. Annyi közös azért lesz bennük, hogy időnként felhúzzák magukat a lábukat hasogató kis mitugrászokon, és ilyenkor gyorsabbak, többet sebeznek, és nem mellesleg úgy néznek ki, mintha kaptak volna egy deep-fry filtert. Szintén közös vonás, hogy félidőnél szeretnek elszaladni, hogy tovább kergethessük őket a minden képzeletet felülmúló pályákon, de ha elég gyorsak vagyunk, azelőtt elpáholhatjuk őket, hogy felmerülhetne bennük a menekülés gondolata.

Dauntless Kharabakh

Kép forrása: igdb.com

A behemótok elementális sebzés szerint is csoportokba sorolhatók, és emiatt a tűz-jég, föld-áram, és fény-sötét ellentéteket is érdemes figyelembe venni. A játékmenet mélységéhez a fegyverekre pakolható fejlesztések is hozzáadnak, így abszolút nem mindegy, milyen felszereléssel szaladunk neki ellenfelünknek. Ha például egy elektromos bestiával akasztjuk össze a bajuszt, akkor a megfelelően kiválasztott fegyveren és páncélon kívül arra is érdemes odafigyelni, hogy olyan fejlesztéseket aktiváljunk, amelyek csökkentik az egyes támadások után kapott, bosszantó sokk-hatást.

Ismétlés a farmolás anyja

Ennyi fegyver persze nem fogja saját magát elkészíteni, és ehhez a helyi zsurlók és páfrányok is kevesek lesznek. Ha tehát sokféle felszerelést szeretnénk, és nem hobbink fejlesztések nélkül szaladni a biztos halálba, akkor jobb is, ha elkezdünk barátkozni a farmolás fogalmával. Ezzel egy bizonyos fokig nem lenne probléma, de amit itt találtam, azzal kapcsolatban meggyőződéssel tudnám bizonyos lószervek végének létezését emlegetni. Mivel szeretek magamra kultúrlényként tekinteni, maradjunk annyiban, hogy nem szimpatikus a Dauntless fejlődési rendszere. Nem egyszer fordul elő az, hogy már a farmolás hatékonysága érdekében is farmolni kellett, hiszen rendszeresen az aktuális legnehezebb opponenseknek kell nekifutni ritka, véletlenszerű zsákmányért. És ilyenkor hiába a rengetegféle lehetőség, ha ugyanazt a szörnyeteget kell újra és újra legyőzni, akkor nem kizárt, hogy megunjuk az egészet.

Kép forrása: igdb.com

Ezen a központban, Ramsgate-ben felvehető küldetések sem segítenek. Mivel a területek sivársága, és a történet gyakorlatilag teljes hiánya az elejétől fogva adott, egyedül ezek a missziók tudnának megfelelő motivációt biztosítani. Az egy dolog, hogy megbízatásokat nagyjából annyira érdekes szövegek mellett vehetjük át, hogy helyette akár egy gyógyszer betegtájékoztatóját is olvasgathatnánk. Nagyobb probléma viszont, hogy ezek is csak annyira lesznek jók, hogy behatárolják, a meglévő ellenfelek közül melyikkel küzdjünk meg, ha már a felüdülésként érkező újak még egy darabig nem érkeznek meg. Persze ha hagyták volna, hogy egyből a közepébe csapjunk, biztosan kiderült volna, hogy nincs is itt olyan sok tartalom, mint amennyit a belefektetett idő sugallana. Azt meg gondolom mondanom sem kell, hogy a Dauntless semmiféle értelmes lezárást nem kapott, és az egész csak lóg a levegőben, mint egy kötözött sonka.

Sajnos a Dauntless egész világa küzd a jellegtelenség és a logikátlanság ellen. A területek üressége és véletlenszerűsége miatt a játékmenet messze nem olyan mély, mint lehetne. Erre a legjobb példa talán az, hogy itt simán lángol a tűz egy pocsolya közepén, de cserébe ugyanitt az elektromosságtól sem kell félni. A kidolgozottság és az egyéni stílus a látványvilágot tekintve is többnyire elkerülte a Dauntless-t. Nem mondom, bőven vannak erős pillanatai a játéknak, de ez sem az optimalizálatlanságot nem indokolja, sem a látványtervezés hiányát. A zenék is megmaradtak az iparosmunka szintjén, de legalább nem lógnak ki az általános színvonalból. Bár jogos is, ha túl sok gondolat és egyediség kerül egy alkotásba, az nem segíti elő a világsikert, és én nem is ítélek el senkit, amiért nem jó játékot készíteni, hanem pénzt keresni szeretne.

Csapatmunka és költekezés

Kép forrása: igdb.com

Ramsgate városa még a maga nemében élettel telinek mondható, főleg a számtalan, valós időben megjelenő játékos miatt. Ezen az egyébként kis településen találhatjuk meg a kovácsokat, alkimistákat, és minden más NPC-t, de ha szeretnénk, simogathatjuk a kutyákat, vagy kozák táncot járhatunk a kecskék hátán pattogva. Végül is, aki problémázik, csak szórakoztassa el magát, nem igaz? De ha már szóba került az online szegmens, ahhoz is van egy pár keresetlen szavam. A szerverek nem mindig vannak a helyzet magaslatán, időnként lehajigálják az embert, és az is előfordul, hogy valószínűtlenül hosszú ideig kell várni egy-egy meccs elindulásához. Azzal meg gondolom nem árulok el nagy újdonságot, hogy érdemes haverokkal nekilátni a vadászidénynek, mert a játékos-felhozatal vegyesebb, mint a nagymama csalamádéja. Igaz, azt sem hagyhatom szó nélkül, hogy a cross-platform megjelenés remekül sikerült, és jó látni, hogy a PC-s, a PS4-es, és az Xbox One-os közösség egyaránt szép számmal képviselteti magát.

Végül, mint minden ingyenes, többjátékos módra építő cím esetén érdemes beszélni arról, hogy a különböző mikrotranzakciók milyen buzgalommal szeretnék a pénztárcánkat eltulajdonítani. Szerencsére a helyzet nem rossz, de az tagadhatatlan, hogy a fejlesztők jól körülnéztek az Epic Store jóval sikeresebb ingyenes játékának háza táján. Ennek köszönhetően annyi kozmetikai ökörséget és szükségtelen emote-ot vehetünk, amennyit csak szeretnénk, de legalább a játékmenet nagyjából független maradt. Elvégre az okos ember más kárából tanul, és az EA mindig ott van, hogy segítsen az okos embereken.

Összefoglalás

Harc a barátságtalan óriásokkal – Dauntless Kritika

A Dauntless egy egészen ígéretes, de kissé kidolgozatlan, és nem sok egyéniséget felvonultató játék. Ha egyszer kap egy rendes történetet, és valóban változatos, új tartalmakat, talán jó lesz, de addig maximum egy erős közepes. Aki szereti a farmolást, és kötélből vannak az idegei, annak kevésbé okoz majd csalódást, de nekik is inkább azt tudom tanácsolni, hogy menjen el Warframe-ezni. Egy biztos, nem ez a játék fogja aláásni a Monster Hunter: World pozícióját a műfaj élén.


Szerzői értékelés

6

Alapvetően jó grafika

Kidolgozott harcrendszer

Változatos szörnyek

Működő platformok közötti játék

Kevés valóban egyedi vonás

Történet teljes hiánya

Ismétlődővé váló farmolás

Idegesítő, átgondolatlan játékelemek

Olvasói értékelés

0
Kiemelt ajánlat

Samsung C27RG50FQU

122 990 Ft

Kosárba

122 990 Ft

  • Panel típus: VA (Vertical Alignment)
  • Képernyőátló (col): 27 col
  • Felbontás: 1920 x 1080 pixel
  • Képarány: 16:9
  • Válaszidő: 4 ms
  • Betekintési szög - vizszintes: 178 °
  • Betekintési szög - függőleges: 178 °
  • Fényesség: 300 cd/m²
  • Színek száma: 16.7 M
  • Függőleges frekvencia: 240 Hz
  • Kontrasztarány: 3000:1

×