A KITE Games-nek volt egy nagy ötlete és elhatározták, hogy 2019-ben újra piacra dobják a 2001-es magyar klasszikust, a SWINE-t és bár a felújítás része jól sikerült a dolognak, az már megkérdőjelezhető, hogy a hagyományos stratégiák mennyire állják meg a helyüket modern környezetben.

Hajnal 4, első feles

Kezdjük a derűs részével a kritikát, a KITE Games ugyanis kifogástalan munkát végzett a S.W.I.N.E felújítása során. A textúrák érezhetően élesebbek, a mozgások folyékonyabbak és mintha még a színpaletta is kicsit kellemesebb lenne a szemnek, már ami az egységeket és az effekteket illeti. A környezeti elemek némelyike kicsit baltával faragott, de ez egy esetben sem szembetűnő, csupán az erre allergiás gémerek.

Azt nem tudom, hogy a rám telepedő nosztalgia vagy valós technikai teljesítmény éreztette-e velem, hogy a harckocsik animált portréi és az átvezető animációk is jóval részletesebbek, mint egykoron, mindenesetre jó érzés volt újra látni, ahogy a derűs nyulak és a százas szög egyszerűségével rendelkező disznók teljesen magyar nyelven szidják egymás felmenőit.

Képtalálat a következőre: „SWINE HD remaster”

A teljesítményre  sem lehet  panasz: a S.W.I.N.E Remaster olyan simán fut, mint az álom, ráadásul ha volt is még a 2001-es verzióban bármilyen hiba, az szerencsére a felújított verzióból kimaradt. Kicsit olyan érzésem volt ezzel az egész játékkal, mintha megtalálnék egy régi, elveszett matchboxot és valaki puszta jófejségből letakarította volna, bennem pedig hirtelen felébredt a kiskölyök. Sajnos pár kör matchbox-tologatás után rá kell jönnöm, hogy nem vagyok már gyerek.

Sztorizgatás szúrás előtt

Aki esetleg nem ismerné a S.W.I.N.E-t, dióhéjban arról van szó, hogy a büdös disznók élén álló zsarnok mindenféle figyelmeztetés nélkül lerohanja a békés nyulak köztársaságát, nekünk pedig az a feladatunk, hogy visszatereljük a sertéseket az ólba. Valahol itt lett volna valami politikai vagy történelmi áthallás, de sajnos azt elvesztettem a legutóbbi moszkvai utamon.

A lényeg az, hogy egy pillanatra sem kell komolyan venni a S.W.I.N.E történetét vagy tematikáját. Pontosan ugyanolyan bugyuta, mint amilyennek hangzik, de ez az a fajta bugyutaság, mint ami a legjobb mesék sajátja, nem olyan, mint amit a kereskedelmi tévékben főműsoridőben művelnek. A történet valójában kettéágazik azonnal a játék elején, választhatunk, hogy a nyulak vagy a disznók oldalán szeretnénk harcba szállni. Míg előbbieknek többnyire fürgébb, könnyebb harckocsijaik vannak, addig utóbbi hadseregnél van a tűzerőbeli előny. Ráadásul a „jó oldal” küldetései érezhetően egyszerűbbek, mint a gonosztevőké, ami újfent egy régi, szép hagyománya az RTS műfajnak. Így összesen 22 küldetésen keresztül nézhetjük az állatmesébe ágyazott világháborút.

A fent leírt atmoszférához pedig tökéletesen illeszkedik a Másfél zenekar enyhén pszichedelikus, jazzes funky hangzása, amely pont annyira komikusan drámai, mint amennyire kellemesen humoros.

Korpa közé keveredik

Oké, akkor most jön az a része, amit nem annyira élvezek: szembenézés a korommal, vagy inkább a modern korral, azaz talán inkább azzal a szomorú valósággal, hogy az RTS játékok valamikor a 2000-es évek második felében kihaltak. Akármennyire is élveztem a S.W.I.N.E nosztalgiáját, felújított látványát és humoros tálalását, egyszerűen nem tudok elmenni a tény mellett, hogy a formula, amit használ, szörnyen elavult. Persze ez nem a feldolgozást készítő KITE Games sara, biztos vagyok benne, hogy az ő fejükben is megfordult a játékmenet megpiszkálása annak érdekében, hogy ez a csülkös pacal tálalhatóbb legyen egy asztalon 2019-ben és teljesen megértem azt a döntésüket is, miszerint teljesen hűek akartak maradni az eredeti játékhoz.

Képtalálat a következőre: „SWINE HD remaster”

Belegondoltam, hogy ebben a pillanatban olvassák olyan emberek a cikkeimet, akik talán még soha nem is játszottak valós idejű stratégiával és még kevesebben ezzel a formájával, ahol építkezés és nyersanyag gyűjtögetés helyett teljes mértékben az egységeinken és a taktikázáson van a hangsúly. A S.W.I.N.E-ban nem fogjuk az ellenséget gazdasági előnnyel lenyomni, itt bizony minden lépést komolyan meg kell fontolni és bár ez a játékmenet sokszor komoly szellemi munkát igényel, néha átcsap vak próbálkozásba, ahol mentés után beleszaladunk önként a nagykésbe, majd frusztráltan keressük a visszatöltés opciót, és ezt eljátsszuk újra és újra, míg meg nem találjuk a megfelelő taktikát.

A S.W.I.N.E-nak egyébként is vannak ütemezési problémái, főleg a korai küldetések során. A disznók esetében mindjárt a második misszióban kell komoly túlerővel szembenézni, aminek a végeredménye az volt, hogy ütközetenként kellett megállnom javítani a járműveimet. A nyulaknál talán a harmadik vagy a negyedik küldetés az, amikor a játék kihúzta a gyufát, ugyanis egy terület őrzése közben nem számítottam arra, hogy az ellenség egyszerűen keresztülsasszézik a csapataimon és berongyol a civilekhez. Igaz, nem tanultam a Zrínyin, de valahogy logikátlannak érzem. Szerencsére a játék harmadától mind a nehézség, mind az ütemezés kicsit kisimul és egy sokkal könnyebben emészthető, kellemes élményben lehet részünk.

A fenti problémákon az sem segít sokat, hogy a játékmenet piszkosul lassú. Vagy realisztikus, attól függ, milyen szögből nézzük. A harckocsik itt tényleg olyan sebességgel közlekednek, mint egy valós idejű harckocsi és a problémát maximum csak enyhíti a játékban található „gyorsítás” opció. Ezt mindenki jegyezze meg, ha nem szeretne minden parancs után kávészünetet tartani.

Keserédes nosztalgia

Minden fent leírt frusztrációm ellenére élveztem a S.W.I.N.E felújított változatát és hatalmas kalapemelés a KITE Games-nek, hogy ilyen szép, új köntösbe tudták bújtatni gyerekkorom egyik meghatározó élményét. Ha az a kérdése az olvasónak, hogy érdemes-e megvenni a S.W.I.N.E Remastert, akkor a válasz egy határozott igen, ha hozzám hasonló öreg gémerrel állok szemben, azonban az újhullámos játékosokat elővigyázatosságra intem: ez egy retro játék, a szó legszorosabb értelmében, régies játékmenettel, amit a túlpörgetett Z-generációsok unalmasnak találhatnak. Mégis, úgy érzem, hogy a KITE megérdemli a pénzem. Kíáncsian várom a következő – remélhetőleg teljesen önálló – projektjüket, hiszen látszik, hogy van bennük kraft.

Összefoglalás

Böllérbalett – S.W.I.N.E Remaster Kritika


Szerzői értékelés

7

A SWINE Remaster egyszerre reményt ad és megrémiszt. Hatalmas öröm, hogy vannak fejlesztők Magyarországon, akik képesek ennyi munkaórát ölni egy ilyen veszélyes projektbe, ugyanakkor ijesztő, hogy ennyire elrobogott a játékipar a valós idejű stratégiák mellett. Tizennyolc év, te jó ég! Ennyi idő alatt újra megszülethettem volna és épp most érettségiznék.

Korszerű grafika

Kifogástalan zene

Huszadjára is vicces magyar szinkron

Lassú játékmenet

Az elején kicsit fura ütemezés

Olvasói értékelés

0

Az igen durva és véres Brutal Doom ugyan már megjelent májusban, izgalmas előzetest eddig nem kapott. Mostanáig.

Az E3 Coliseum panelbeszélgetésén az Infinity Ward fejlesztői beszélgettek az új Call of Duty játékról. Két új képet is mutattak.

Az eheti Fortbyte 19 helye a féműrhajóban van, nem messze Shifty Shafts-től

“Az új Diabló” -ként emlegetett Darksiders Genesis valós játékélményét ismerhetjük meg.

A mesterlövészes játékok egyik legikonikusabb darabja sem maradhatott le az E3 konferenciáról.

×