Eljött a Trónok Harca várva várt lezárása, hogy kiderüljön, ki foglalhatja el a Vastrónt. De vajon csakugyan olyan rossz lett a 8. évad, mint amilyennek sokan mondják? Spoiler-mentes kritikánkból kiderül.

Rengeteg idő telt el azóta, hogy George R. R. Martin 1996-ban megjelentette A tűz és jég dala című regényciklusa első kötetét, a Trónok Harcát. De 8 év telt el a nagy sikerű, HBO által sugárzott sorozat első évadja óta is, ez idő alatt pedig Westeros világa sokak kedvencévé vált. Mára szinte a mindennapi életünk részét képezi a Trónok Harca, az új évadok bejelentésekor a csapból is a Vastrónért küzdőkkel kapcsolatos tartalom folyik.

Egyszer azonban mindennek vége szakad, és most eljött az ideje, hogy az utolsó, nyolcadik évad végére érve búcsút intsünk kedvenc szereplőinknek. Hosszú út áll mögöttük, és már semmi másra nem volt szükség, mint egy kerek, szép lezárásra. Nos, bár nem lett rossz, amit kaptunk, de így is nehéz visszafojtani a csalódottságom, ugyanis a tökéletes lezárás nem egészen így néz ki.

Tűz és vér

Kép forrása: gamesradar.com

Persze ha a felszínt kapargatjuk, nem tűnik problémásnak a helyzet. Sőt, ha lehet, idén minden korábbi évadhoz mérten is elképesztő látványvilágot kaptunk. A hat epizód alatt láthattunk hatalmas csatákat, küzdelmet a földön, a vízen és a levegőben, mindezt a lehető legigényesebb és legrészletesebb keretek között. A vizuális trükkök mellett a tömeges ütközetek forgataga vagy egy-egy párbaj koreográfiája is parádés, mindehhez pedig egy továbbra is megbízható operatőri munka tartozik. Az egyetlen nagyobb hiba (a világ leghíresebb Starbucks-pohara nem tartozik ide) a harmadik epizód fényerejével volt, amin a HBO tömörítése sem nagyon segített.

És persze vétek volna elfeledkezni a kiváló zenei anyagról, amely továbbra is Raman Djawadi keze munkáját őrzi. Öröm volt hallgatni, ahogy az ismert és új dallamok harmonikusan összefonódnak, és egy olyan erős egyveleget alkotnak, amely akár több tíz percen keresztül helyettesít bármilyen dialógust, anélkül, hogy hiányérzetünk maradna. A sorozat továbbra is képes hatalmas feszültséget teremteni, és olyan izgalmakkal szolgálni, hogy le se tudjuk venni a szemünket a képernyőről, és ez nagy részben a zene érdeme.

A Trónok Harca mélypontja?

Azonban ahogy egy-egy epizód elteltével mégis elpillantottunk a tévénkről, az érzés messze nem volt olyan kellemes, mint eddig. De hogyan is jutottunk el ide? Hiszen az első epizód a lehetséges tökéletes nyitóepizód volt. Rengeteg kedvelt, stílusos karakter találkozása, szépen lassan adagolt feszültség, ennél nem is kellett több, és a hangulat máris adott volt. A második epizóddal sem volt komoly gond, annak ellenére, hogy nem sok minden történt. Én mindenképpen élveztem, hogy adnak időt a szereplőknek, hiszen még mindig zseniális figurákról van szó, akiket jó érzés együtt a „vásznon” látni. A színészek alakítására sem lehet panasz, a szereplőgárda nagy része még mindig elképesztően tehetséges.  Ha mindez nem tereli el a figyelmem, talán már itt feltűnt volna, hogy bár az ehhez hasonló lassú építkezés a sorozatnak abszolút sajátja, azonban most mindössze hat epizódunk van, és így ez később fogja megbosszulni magát. Nem is kellett sokat várni, és a harmadik epizód idejére már eljutottunk a mélypontra.

Kép forrása: watchersonthewall.com

Innentől kezdve a készítők folyamatos időzavarával kellett szembesülnünk. Kétségbeesve próbáltak egyensúlyozni a hosszú látványos csaták, a feszült, jelentőségteljes jelenetek, a karakterépítés, és a limitált rendelkezésre álló idő között, és nagyobbat buktak, mint aki arra fogad, hogy David Benioff-ékat a hónap legnépszerűbb embereinek választják. Mivel a csatáknak és az elnyújtott jeleneteknek maradni kellett, a megfelelő építkezés ment a kukába, és már szó sem volt az első két epizód kényelmes tempójáról. Egy ideges kapkodásba ment át az egész, és emiatt csak úgy záporoztak a kisebb-nagyobb hibák.

A plot sötét és tele van iszonyattal

A fellelhető bakik egy jó része még bőven megbocsátható lenne, hiszen többségük nem befolyásolta komolyabban az átélt élményt, de rengeteg bántó logikátlanság maradt így is. A másik gyakran szidott pont a karakterek váratlan tettei voltak, amely gyakran teljes pálfordulást is jelentett. És be kell látni, bár ezen cselekedetek többsége nem volt karakteridegen, de a megfelelő motiváció hiányzott belőlük. De úgy általában az egész sztori borzasztóan elsietettnek tűnik. Számos helyen láttam, hogy mi lehetne a logika egy-egy fordulat mögött, de az írók ezt nem tartották ilyen fontosnak a sorozatban is megjeleníteni. A korábbi jóslatok is csak akkor teljesülnek be, ha az pont kényelmes, amivel sajnos a folytonosság érzése veszik el.  A párbeszédekre sem maradt elég idő, pedig ezek alapvetően a széria zászlóshajói lehetnének, a következetesség pedig végképp elveszett. Szerintem még legalább egy, de inkább két epizódra lett volna szükség, hogy mindent a megfelelő tempóval, a megfelelő tálalással láthassunk.

A káosz nem létra, hanem torlasz

Kép forrása: digitalspy.com

Mert így az egésznek sajnos a hangulat issza meg a levét, az a valódi Trónok Harca-esszencia, ami eddig hét évadon keresztül elkísért minket (bár már a hetedik évad sem volt ideális), itt csak foltokban van jelen. Mindez azért kár, mert még így is Dunát lehetne rekeszteni a számtalan epikus, áll-lelejtős jelenettel, és gyakran nem tűnt fel, hogy már több, mint egy órája a képernyő előtt ülök, annyira lekötöttek az események. De közben az sem gyakran merült fel bennem, hogy egy Trónok Harca-részt nézek, ami egyszerűen csak kétségbeejtő. Vannak azért erősebb pillanatok, amikor felvillan a megfelelő hangulat, és a harmadik epizód csúfos, de legalább látványos mélyrepülése után azért újra elkezdett magára találni a széria. A maradék epizódokra furcsa kettősség volt jellemző: bár végig lekötötték a figyelmemet, és bőséggel élvezhetők voltak, sőt, olyan dolgokat láthattunk, amelyeket még szinte soha; de mindeközben zavaró lyukak és megkérdőjelezhető jelenetek rontották az összképet.

A karakterek és a látvány nagy összességében még így is elvitték a hátukon az egészet, és számos megható, vagy éppen kellemesen könnyed jelenetet köszönhetünk nekik, emellett egy részük egészen méltó befejezést kapott. Ez a korrektség elmondható az egész utolsó részről is. Bár itt is voltak felmerülő kérdések, alapvetően valami hasonlót vártam lezárásként, és legalábbis bőven hajlandó vagyok elfogadni, amit láttam (még akkor is, ha ez előtte nem volt egyértelmű). A végső benyomás így sokkal nyugodtabb, mint amire előtte számítani lehetett, de a megvalósításon lett volna még csiszolni. Így elfogadható módon búcsúzik a széria, de ez még nem jelenti azt, hogy elégedett lennék. Trónok Harca rajongóként nem „egész jó”, „nézhető” vagy éppen „elfogadható” évadokhoz vagyok szokva, hanem zseniálisakhoz, így hatalmasat hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok csalódott.

Átesve a sárkány másik oldalára

Az mondjuk már más kérdés, vajon jóval kevesebb hibával képes lett-e volna ez az évad megfelelni az elvárásoknak. Mindenkinek a kedvében járni ugyanis nagyjából olyan feladat, mintha egy alsós osztályra bíztak volna olyan 100 m-es szintidőt, amitől Usain Bolt is elsírta volna magát. A léc borzasztó magasan volt, az elvárások pedig rendkívül különbözőek, így félő, hogy bármi is történik a sorozatban, azzal sokaknak baja lesz. Biztos sokan ismeritek a viccet, ahol a róka és a farkas meg akarja verni a nyulat, ha van rajta sapka, azért, ha nincs rajta, akkor meg azért. Nos, jelen esetben a nyuszika bár gazdag és tehetséges, de kirabolt egy bankot, mégis a sapka miatt verik meg. Más szavakkal: sokan következetesen ignorálták az évad erényeit és valódi problémáit egyaránt, és apróságokba kötöttek bele, sokszor ellentmondásos elvárásokkal. Szerencsére sokan voltak, akik valódi kritikát voltak képesek megfogalmazni a látottakkal kapcsolatban, ami fontos is, azonban az az általános hiszti, ami uralkodott az interneten, már túlzás. Semmi egyébre nem jó, mint hogy elvegye azok kedvét is, akik véletlenül élvezni merészelték a sorozatot.

Kép forrása: theverge.com

Indult egy rendkívül sikeres petíció is az évad újraforgatása céljából. Ennek elérésére annyi az esély, mint húsvéti nyulat fogni hétfő hajnalban, de nyilván nem is ez a valódi cél, sokkal inkább egy üzenet közvetítése, más kérdés, ez mennyiben jobb az azóta már szoftveresen szűrt „review bombing” jelenségnél. Ugyanakkor meg tudom érteni az emberek csalódottságát, hiszen én sem vagyok boldog, de akkor sem kell átesni a ló másik oldalára, és úgy viszonyulni a látottakhoz, mintha egy ócska szappanoperáról lenne szó. A valamivel jobban sikerült, de szintén rengeteg hibát tartalmazó Bosszúállók: Végjáték esetében jóval többen próbálták élvezni a látottakat, és valahogy sikerült is nekik.

Ami halott, nem halhat meg többé

És talán ez a legjobb összefoglalása a Trónok Harca lezárásának: élvezhető. Ennyi, és nem több, és szerintem ez már a leggyengébbé teszi a korábbi évek felhozatalához képest. Sajnos végezetül sem jóleső ürességet, sem elégedettséget, sem meghatottságot nem éreztem. Amit láttam az (főleg az utolsó epizód tükrében) olyan volt, mint egy házi feladat – kicsit összecsapott, lelketlen, de alapvetően elfogadható. Sajnos ebbe bele kell törődnünk, különösen, hogy az öreg George R. R. Martin munkatempóját elnézve nincsen kőbe vésve, hogy írott formában a kezünkbe kaphatunk egy másik, ennél jobb finálét.

Összefoglalás

Trónok Harca: Végjáték – Trónok Harca 8. évad Kritika

A Trónok Harca 8. évada mindenképpen csalódást keltő. Bár a látvány zseniális, és az izgalmak is a helyén vannak, a történet megírása nem úgy sikerült, mint ahogyan kellett volna, és az állandó időzavar is látszik az epizódokon. Ettől még így is egész jó, ha más sorozatokhoz hasonlítjuk, de azért ilyen előzmények után nem egészen ezt vártuk. A Trónok Harca így is a világ egyik legjobb sorozata lesz, de nem ezt az évadot fogják mutogatni, ha a valóban kiemelkedő tévés alkotásokról lesz szó, az biztos.


Szerzői értékelés

7

Kiváló látvány

Izgalmas harcok

Végig fenntartja az érdeklődést

Még mindig jó karakterek, jó színészekkel

Elnagyolt karakterépítés

Elsietettnek hat

Logikátlanságok, zavaró hibák

A valódi Trónok Harca hangulat elveszett

Olvasói értékelés

5
Kiemelt ajánlat

ASUS ROG Gladius II (Bemutató darab)

23 740 Ft

Kosárba

23 740 Ft

FPS-játékhoz optimalizált, ergonomikus, optikai gamer egér easy-swap kapcsolófoglalat kialakítással, Aura Sync RGB megvilágítással, valamint hüvelykujjal kapcsolható DPI váltógombbalROG Gladius II – A tökéletes FPS... tovább »

23 740 Ft

Kosárba

  • Tulajdonságok:
  • - Optikai érzékelő - Csatlakozás: USB - Felbontás: 12000 DPI - Kábelhossz: 2 m - Súly: 110 g - Frissítés: 1000Hz - Gyorsulás: 50G

×