Elöljáróban annyit megjegyeznék, hogy próbálok a legfontosabb kitételekre szorítkozni és kerülni a céltalan költekezést, valamint jelezném, hogy gyakran fogod tőlem hallani/olvasni a használtpiac favorizálását, mert nagy zsáknyi dollárt lehet ésszel, újból-használtból vegyesen válogatva megspórolni, és az így nyert összeget igény szerint beforgathatod a konfig egyéb elemeibe – vagy félrerakod, és megvan a konyhapénzed a hónapra. Azt nem vitatom, hogy ez némi utánajárást és kockázatot jelent, de adott a mód leellenőrizhető, megbízható forrás lokalizálása, csak a keresőt kell ésszel használni. Az sem mindegy, hogy vannak-e már a birtokodban ilyen-olyan részegységek, vagy teljesen a nulláról kezdesz, mivel az első esetben megvannak a korlátaid, míg a másodikban kedvedre szabadjára engedheted a fantáziádat.

A perifériák, mint például a monitor (ha van rá keret, mindenképpen legalább 144 Hz-est vegyél!), billentyűzet, az egér, az egérpad, a fejhallgató (esetleg joystickok vagy gamepadok) nem képezik részét eme cikknek, ezekkel egy későbbi guide keretein belül foglalkozunk majd – itt most csak a nyers vas kerül kivesézésre. Nem túlságosan terjengősen, csak a leginkább kardinális szempontokra koncentrálva.

Alaplap és processzor, illetve hűtés:

Kép forrása: AMD

————————————-

Egy jól működő számítógép alapja egy jó alaplap (és egy jó tápegység) – szokták volt mondani, és ez így is van. Ha abszolút modern tokozásra építkezel, érdemes inkább újonnan megvásárolni a lapot, kivéve, ha aprón egy túlságosan visszautasíthatatlan ajánlatot találsz. Annyi biztos, hogy akár régebbi, akár kurrens technológiára teszed a voksod, kerüld el a fapados, belépő szintű lapkakészleteket. Ez 2019 elején az A320 és a H310; ezeket ne erőltesd. Írásom célgépe játszani lesz, nem médiázni vagy irodázni, szóval nem kell erőltetni a dolgot, mert a későbbiekben valahogy visszájára sülhet el a dolog. Vagy a bővítéskor pislogunk, hogy valami újdonság meg se nyikkan benne, vagy a DIMM slotok lesznek kevesek, effektíve nulla a tuning, kevesebb sín, csatlakozó, kutyafüle, és valószínűleg a nyomtatott áramköri lap is kevesebb rétegű, hogy az alacsonyabb minőségű kondenzátorokról, VRM hűtésről már ne is beszéljünk. Adalék, hogy az a vicces helyzet áll fenn, hogy nincs túl nagy árdifferencia ezek és valami középkategóriás megoldás között.

Ha kevés a pénz (és ezt talán legjobban majd a processzoron tudod megfogni), és a múlt nagyjai is szóba jöhetnek nálad, az LGA1155-ös foglalat a mai napig versenyképes. Persze, először 2011-ben debütált a Sandy Bridge-gel (Core i3/i5/i7-2xxx), azóta meg eltelt 8 év, és minden jóérzésű tech-junkie hangosan felnyög, mikor majd’ évtizedes távlatok kerülnek terítékre, de azért nem eszik olyan forrón a kását. Hála az Intel eltunyulásának közel sincs akkora teljesítménybeli különbség (legalábbis játékban) egy második/harmadik generációs Core i CPU és egy hatod/heted genes megoldás közt. Ha az AMD nem villantotta volna a Ryzent, még ott sem tartanánk, ahol jelenleg vagyunk. A nyolcadik, illetve kilencedik nemzedék már egy picit jobban elhúz, hiszen újra lettek értelmezve a kategóriák, s itt az i3 már 4 mag/4 szálat, az i5 6 mag/6 szálat, az i7 8 mag/8 szálat (az i7-8700(K)-nál 6 mag/12 szál), az i9 pedig 8 mag/16 szálat jelent.

LGA1155-ön a kívánt chipsetek a B75, Z75 és a Z77. A H61, B61, Q65, Q67 és H67 teljesen felejtős, a P67 és Z68 már egy fokkal jobb, hiszen némi tuningra is kínálnak lehetőséget (főleg az utóbbi), de még mindig csak PCI Express 2.0, és persze USB 3.0 sincs. A helyzet javul, mikor az Ivy alá szánt lapkakészletek közt válogatunk; B75, Q75, Q77, H77, Z75, Z77. Elvileg a nem Z-s cuccokkal is lehetséges egy picit zsonglőrködni az órajelekkel (BCLK-val lehet szórakozni, de RAM-mal például nem), de erre semmiképpen sem szabad építeni, meg nem is lesz nagyon látványos a dolog. Mindenesetre már van PCI Express 3.0, USB 3.0 és DDR3-1600. A Z-s deszkáknál már Kánaán van, hozzájuk illik K-s (azaz szorzózártól mentes) procit rakni, aztán máris indulhatsz a 4 GHz fölötti szférákba, csak bírd hűtéssel.

Hátránya az LGA1155-nek, hogy mivel egy jóideje nem gyártják, az új lapok gyakorlatilag már kikoptak a boltok polcairól. Néhol még találhatsz egy-egy H61-es „csodát”, ám azoknak is megkérik az árát (15-18 000 forint), így nem mondhatni, hogy vonzó alternatívák lennének. Használtba B75-öt 15-16 ezerért ki lehet fogni, a komolyabb Z-kért nem ritka a 25 000 forintos (vagy még több) összeg. A másik hátrány a DDR3 RAM, ami egyes memóriaintenzív applikációkban már kissé karcsú az utódjához képest – cserébe viszont olcsóbb. A szintén DDR3-as LGA1150 (negyedik generációs Haswell CPU-K) már nem annyira jó biznisz, mert a procik lényegesen drágábbak bele és ezt a financiális különbözetet nem legitmizálja a performansz.

Tehát ha korlátozottak az anyagi javak, apróhirdetések közt kell mazsolázni. A szépsége ennek, hogy már 20-22 000 forint táján is előfordulnak Core i7-2600-ak, 30-ért meg i7-3770-ek. Az Ivy Bridge (Core i3/i5/i7-3xxx) 2012-es születésű, és annyival előnyösebb az elődjénél, hogy már natívan támogatja a PCI Express 3.0-t és a DDR3-1600-as memóriákat (a sávszélesség is 25,6 GB/s-ra nőtt 21 GB/s-ról), valamint 18 wattal kisebb a TDP-je, ergo kevesebbet fogyaszt. Röviden összefoglalva az LGA1155 előnye a nehezedő lap-utánpótlás ellenére az, hogy pár zacskó pisztácia árából (játék szempontjából) meglehetősen potens központi egységhez tudunk hozzájutni. i5-ök 8 000, i7-ek 20 000 forinttól vannak hozzá, és a csúcs-csúcs i7-3770K (amit úgy csak Z-s lapba van értelme megvenni és kell hozzá normális hűtés is) kerül negyvenpárezerbe – az más kérdés, hogy ha már ennyit szánsz rá, akkor inkább egy AM4-es masinéria összerakását sürgesd.

Kép forrása: stmed.net

Ha újban gondolkodsz, mostanság érdemesebb az AMD irányába nézelődni. Igaz ugyan, hogy az Intelek jellemzően erősebbek egymagon és rendre magasabb órajeleket produkálnak (játékoknak inkább ez a fontos, ha a minimumnak számító 4 mag megvan) a pirosakhoz viszonyítva, ám az árcéduláikon jóval vastagabban fog a ceruza, és az alaplapok tekintetében is korlátozva vagy a Z chipsetre (jelenlegi vontakozásban a Kaby- és Coffee Lake chipsetek, azaz Z270, Z370, Z390 – a Skylake-hez készült Z170-et nem muszáj forszírozni), ha érdemi tuningot szeretnél és nem csak a BCLK-val mókolgatnál. Meg ehhez kell ugye az a drágább K-s proci is.

Ha nem akarsz variálni mindenféle frekikkel, akkor opció egy H270/H370-es lap és mondjuk egy i3-8100 vagy i5-8400 (boltból kb. 40 és 60 000 pénz), de ha kilencedik genes Intelt vennél (Core i3/i5/i7/i9-9xxx), akkor a Z390 kivételével szükséges lehet egy BIOS frissítés is, hogy a CPU támogatása rendben legyen. Szerintem akkor van ténylegesen értelme a kékek felhozatalából szemezgetni az új vasak között, ha nem okoz gondot (jó)pár ezer forint itt, (jó)pár ezer forint ott; általánosságban véve online puffogtatni meg buffolgatni valóban jobbak, mint az AMD-k, de ezt rendesen meg is fizettetik a kedves vásárlókkal.

Ezzel szemben az AMD sokkal szimpatikusabb üzleti stratégiát követ: már a középkategóriás chipsetekkel is képes vagy szépíteni az órajeleken és a CPU-k díjszabása is jóval kellemesebb, hiszen azonos árszegmensben állandó jelleggel több magot/szálat használnak, mint a konkurencia. Ebben a pillanatban talán a 12 nanométeren készülő Ryzen 5 2600 a best buy, mivel durván 50 000 forintot kóstál, 6 magja 12 szálon serénykedik és a boost frekije 3,9 GHz, amit még talán kicsivel feljebb is tornázhatunk egy jobbféle B350/B450-es lappal (bár több B350-es modellhez BIOS frissítés kellhet, ezt érdemes szem előtt tartani). Némileg kevesebbért aprón ki lehet fogni példának okáért Ryzen 7 1700-at is (8 mag/16 szál, de alacsonyabb frekvencia), de ebből csak akkor profitálsz, ha streamelsz vagy egyéb tevékenységet folytatsz a játékkal párhuzamosan – szimplán csak lődözni jobb lesz a második szériás Ryzen 5.

Nagyon budget esetén egész jó választásnak tűnik a Ryzen 3 2200G, hiszen olcsó, 4 mag/4 szál, 3,7 GHz-es boost és egy jóféle Vega 8 iGPU is van benne, 46-65 wattos TDP kerettel – igaz, a PCI Express 3.0-s szabványt csak x8-ig támogatja. Intel vonalon ennyiért nincs, ami józan fejjel (és egyenes arccal) szembeállítható lenne vele.

Nem feltétlenül kell X-es Ryzeneket sem nézned, mert általában véve nem hoznak olyan mértékű előnyt (ha hoznak egyáltalán), mint amennyivel többet kérnek értük, és a „sima” verziókkal is meg tudod rángatni azt az órajelet (még olyat is láttunk már, hogy tovább, mint X-essel). Szóval lapból B350/B450 (nincs nagy árdiffi, ha minden klappol, vedd inkább a B450-et, mert újabb), processzorból a második genes Ryzen 5 az optimális szint. X370/X470-es deszkákat csak akkor vételezz, ha tényleg szükséged van a több slotra, csatira, különben csak fölöslegesen szórod a pénzmagot. Nyilván a prémium(abb) implementációkkal más a szituáció, mert ott már a jobb tuning, szerteágazóbb BIOS, több fázisos tápellátás és a hatékony(abb) VRM hűtés is szerepet kap, de ezek más ársávba is tartoznak. Akármilyen alaplapot veszel, arra figyelj, hogy ha tuningolni akarsz, a tápellátó áramkörökön legyen gyárilag hűtőborda és legalább 6 fázisos legyen a tápellátás. Itt nagy amúgy a szórás, hiszen B450-et lehet találni nagyjából 20 000 forinttól, de a komolyabb modellek még 40 000 fölött is előfordulnak (pl. ASUS ROG Strix).

Ha kicsit nehezebb a pénztárcád, szóba kerülhet a Ryzen 7 2700(X) is (aprón körülbelül 70 000 forint a sima, boltban 80 000), bár véleményem szerint ilyen apanázzsal már jobban jársz, ha az Intel irányába bóklászolsz el; Core i5-8600K/Core i5-9600K/Core i7-8700K és egy jó Z-s lap, aztán irány a 4,3-4,5 (vagy több) GHz. Tisztán játszani minden valószínűség szerint jobb lesz – ez ugye akkor változik, ha közben online műsorszórásra adod a fejed, vagy két rekreációs foglalkozás közt például videót vágsz, tömörítgetsz, renderelsz. Ennek oka, hogy a mai játékok jellemzően még nem nagyon profitálnak a 4-6 magnál többől (tisztelet a kivételnek), és inkább az órajel a fontos egy CPU vonatkozásában. Pontosan ezért sem érdemes HEDT platformon agyalnod (Threadripper, LGA2066-os Intelek); a masszívan sokszálas feldolgozás nem két frag közt fog neked előnyt kovácsolni (már ha nem streamelsz, ugye). Sőt, ezek a procik inkább alulteljesítenek ilyen felhasználásban, és jobban szerepelnek, ha a magok felét egyszerűen letiltod.

Akkor lássunk kivonatosítva pár kombót:

—————————————

• Intel Core i5-2500/i5-3470 + B75-ös lap (kb. 28-30 000 forint)
• Intel Core i7-2600 + B75-ös lap (kb. 37-38 000 forint)
• Intel Core i7-3770 + B75-ös lap (kb. 45-47 000 forint)
• Intel Core i7-2600K/2700K + Z68/Z77-es lap (kb. 55-60 000 forint)
• Intel Core i7-3770K + Z77-es lap (kb. 70-75 000 forint) – bár itt már hosszútávon jobban jössz ki egy Ryzen 5 + B450 párossal
• Intel Core i5-8600K/9600K + Z270/Z370-es lap (kb. 110 000 forinttól – és Z270-hez előfordulhat, hogy BIOS update kell)
• Intel Core i7-8700K + Z370-es lap (kb. 140 000 forinttól)
• Intel Core i7-9700K/i9-9900K + Z390-es lap (kb. 190 000/220 000 forinttól)
• AMD Ryzen 3 2200G + B450-es lap (kb. 50-52 000 forint)
• AMD Ryzen 5 2600 + jobb B450-es lap (kb. 75-80 000 forint)
• AMD Ryzen 7 2700 + jobb B450-es lap (kb. 100-110 000 forint)
• AMD Ryzen 7 2700 + jobb X470-es lap (kb. 110-120 000 forint)

Ezek persze csak némi iránymutatóként szolgálnak, nem kőbe vésett törvények; neked kell mérlegelni, hogy a felhasználásodhoz milyen szempontok fontosak, és hogy milyen kompromisszumo(ka)t vagy hajlandó megkötni. Ha röviden foglalnánk össze, kis pénzből régi high-end(ebb) Intel vagy belépő szintű, új AMD, optimális középszintre második szériás Ryzen 5 (B350, vagy még inkább B450-nel), ha meg van bőven lovetta, akkor pedig K-s Coffee Lake, egy jóféle Z-s deszkával. Kiegészítő megjegyzés, hogy a CPU tipikusan az az elem, amit nem igazán érdemes újonnan megvásárolni, tekintve, hogy csak a legritkább esetekben hibásodik meg (és olyankor ennek gyakran külsérelmi nyomai is vannak), viszont egy rakás zsetont megtakaríthatsz, esetleg újra allokálhatsz.

Processzor hűtést illetően két lehetőség van: a gyári cooler (ha kapsz!), ami alap órajelekhez megteszi, de ha bíbelődnél a tuninggal, már könnyen kevésnek bizonyulhat (kivételek ez alól talán a Ryzen-ek Wraith családba tartozó modelljei, de persze náluk is van jobb), arról nem is szólva, hogy zajterheléssel kapcsolatban sem kifejezetten álomszerű, illetve a 3rd party megoldás. Lég- vagy vízhűtés, ez már csak rajtad múlik. Annyit érdemes tudnod, hogy „olcsón” (kb. 25-50 000 forint között) csak „játékvizet” (kompakt AIO-t) fogsz kapni. Ezeknek a pozitívuma, hogy javarészt halkabbak a levegős kiviteleknél, hiszen a nagyméretű radiátoron elég, ha lassabban forognak a ventilátorok, cserében azonban nem nyújtanak igazán kiemelkedő hűtési teljesítményt (persze vannak kivételek!), jobb esetben a csúcs léghűtések (melyek uszkve 20 000 és 30 000 forint szomszédságában tobzódnak) szintjén leledzenek. Könnyen szerelhetők és nem kell velük annyit foglalkozni, mint egy alkatrészenként felépített vizes rendszerrel, ám nyilván hatásfokban is ezek alatt állnak és ha egyszer oda kerül a sor, hogy légteleníteni kell, lehet, hogy kell majd egy kis turpisság a részedről.

Néhány ajánlott univerzális modell:

———————————–

Léghűtés:

———

• Arctic Freezer 34 eSpors DUO
• Noctua NH-U12S
• Noctua NH-U14S
• Noctua NH-D15
• Scythe Mugen 5 PCGH
• be quiet! Dark Rock Pro 4

AIO vízhűtés:

————-

• Fractal Design Celsius S36
• Corsair H100i
• Corsair H150i
• Deepcool Captain 240 EX

Azért vásárlás előtt mindenképpen ellenőrizd le, hogy jó-e a tokozásodhoz a kiválasztott darab: jobb biztosra menni, mint a kasszától való távozás után a fejedhez kapni. Az egyedileg épített folyadékos szettekről meg gyakorlatilag könyvet lehetne írni, és amúgy sem olcsó mulatságok; könnyedén hatszámjegyű összeget hagyhatsz a boltban, illetve az összeszereléshez is igényeltetik már néminemű szakmai előképzettség, ezért ezekre nem térek ki bővebben. Azt azonban fontosnak tartom megjegyezni, hogy amennyiben vizezni szeretnél, ne felejtsd el az alaplapodon található tápellátó áramköröket; ezeknek szükségük van a légmozgásra, és ha egy AIO-t használsz, akkor nagy valószínűséggel ez nem lesz számukra adott, így magadnak kell gondoskodni az extra fuvallatról egy célzott légkavaró segedelmével. Már ha nem szeretnéd, hogy elszublimáljanak a drágák. Ja igen, azt se felejtsd el lecsekkolni, hogy a házadban van-e megfelelő rögzítési pont a radiátor(ok) számára.

A hűtések záróakkordjaként elérkeztünk a hővezető pasztához, ami megint csak nem mindegy. Egyes kencék között több °C differencia lehet, és állagukat tekintve sem egyformán jól kenhetők; némelyeket játszi könnyedséggel hordod fel vékony és egyenletes rétegben, némelyekkel meg megküzdesz (csomósodik, túlságosan folyós), mire elfogadható eredményt sikerül produkálnod. A hűtésekhez leggyakrabban szokott érkezni gyárilag felvitt kenőcs, és miután kivetted a dobozból, csak össze kell raknod a cókmókot, nem kell manuálisan kenegetned semmit. Ez néhány típusnál teljesen rendben van, mert alapból is minőségi szilikonzsírral szállítják őket, de másoknál jobban jössz ki a helyzetből, ha magad applikálod fel azt. Ezek a paszták nem hoznak magukkal túl nagy anyagi áldozatot (és az áramot sem vezetik egy-két kivételtől eltekintve, mint amilyen például a Thermal Grizzly Conductonaut), ellenben hasznosságuk megkérdőjelezhetetlen, és néhány gramm igen-igen hosszú ideig elég lesz majd. Az anyag felvitelét én egy félbevágott névjegykártyával szoktam megejteni, ez talán számodra is járható út.

Egy csokor ajánlott hővezető kencefice:

—————————————

• Arctic MX-2
• Arctic MX-4
• Noctua NT-H1
• Noctua NT-H2
• Thermal Grizzly Kryonaut

Memória:

Kép forrása: Google

——–

A memóriákkal kapcsolatos gyorstalpaló határozottan rövidebb lesz, hiszen itt nincs mód annyit variálni. Ha régi, DDR3-as rendszert raksz össze, értelemszerűen DDR3 modulok fognak kelleni, míg újabbak esetén DDR4. Mennyiség szempontjából a 8 GB a legalja, és ajánlott ennek a dupláját, azaz 16 GB-ot birtokba venni. Ennél több játszani hasztalan – legalábbis még egy jódarabig. Akár 8, akár 16 GB-ot vásárolsz, okvetlenül kitben tedd (tehát 2×4, illetve 2×8 GB-os kiszerelést keress), mert a kétcsatornás (dual channel) üzemmód bizonyos körülmények között akár +5-10 fps-t is jelenthet egy-egy játékban. Ha később bővítenél, akkor vagy veszel még egy ilyen kitet (4 DIMM slot esetén), vagy eladod, és 2×8-as (vagy 2×16-os) kiépítésre váltasz. Érdekesség, hogy a RAM-ok esetén jellemzően nem szokott problémát okozni a melegedés, így legtöbbször szinte csak optikai hatása van a chipeken nyugvó bordáknak. Persze kell a jól szellőző ház, hogy biztosan ne legyen gikszer, de csak azért ne vegyél meg 4-5 ezerrel többért egy szettet, mert „masszívnak néz ki a bordája, bástya”.

DDR3-ból célszerű legalább 1600 MHz-es modulokat választani, minél alacsonyabb késleltetéssel (CL9 és CL10 már bőven jó, de ha találsz olcsón CL11-est, végül is az is megfelel). Aranyszabály, hogy ha Ryzened lesz, akkor kell a minél magasabb freki; ide minimum 2666, de sokkal inkább 3000 MHz-es vagy gyorsabb stickeket ildomos beszerezni, hogy zökkenőmentesen menjen minden, és ne legyen korlátozva a teljesítmény. Az ideálisak persze a Samsung B-Die chipekkel szerelt modulok, 3200 Mhz-cel, de ezek költséges mókák (ha CL14-es a memó, akkor biztosan B-Die lesz). Nagyjából 30 000 forintért lehet találni 16 GB-os, 3000 MHz-es kiteket, s ha nincs keret a másféleszer/kétszer ennyibe kerülő B-Die-os cumókra, jó kis alternatíváknak tekinthetők. Intelhez megteszik a lassabb változatok is, mert a kékek nem érzékenyek annyira a memória sebességére, mint a pirosak.

Összefoglalva:

————–

DDR3: Minimum 1600 MHz, CL9-CL10 ajánlott, dual channel kit.

DDR4: Intelhez 2400/2666 MHz megteszi, Ryzenhez 3000/3000+ MHz kell, s ha van pénz (és lesz komolyabb tuning, plusz számít minden százalék), jöhetnek a CL14-es B-Die DIMM-ek. Itt is dual channel kit kell.

 

A személyes kedvenceim a gyártókat illetően: Mushkin, Crucial, G.Skill, Corsair, de egy „mezei” Kingston Hyper X is megfelelhet a célra. Az időzítést és az órajelet nézd.

Videokártya:

Kép forrása: NVIDIA

————

Huhh, na ez a nem mindegy. Meg a nem egyszerű. Az sem segít, hogy a VGA árak még mindig elég magasan vannak, bár az utóbbi néhány hétben már lehetett tapasztalni némi mérséklődést. Véleményem szerint manapság a belépő szintet GeForce oldalon a GTX 1050 Ti, Radeon oldalon pedig az RX 570 jelenti, megközelítőleg 50 000 forint ellenében, 4 GB VRAM társaságában. Ennél kevesebbel szerelt modelleket már nem érdemes újonan vásárolni, viszont 1080p-ig a 4 GB pont elég lesz. A kettő közül az RX 570 a befutó, mert bár többet fogyaszt, némileg kraftosabb a kicsike; egy Sapphire Nitro+ változat éppen ideális. Ha a használt cikkek piaca nem rettent el, ilyen összegekért RX 580-at vagy GTX 970-et is vehetsz, amik már némileg robosztusabb megoldások.

Egy szinttel feljebb tanyáznak a GTX 1060-ak és RX 580/590-ek. GTX 1060-ból célszerűbb a 6 GB-os variánst előnyben részesíteni, míg RX 580-ból a 4 GB-osat. Ez utóbbi oka, hogy a Polaris VGA egy 1080p-s kártya, és a 8 GB-tal szerelt darabok eddig a felbontásig effektíve azonos teljesítménnyel szolgálnak (talán frame tüskékből egy kicsivel kevesebb lesz) és csak 1440p-től kezdve jön ki igazából a megduplázott VRAM pozitív hatása – viszont, ha nem akarod jóval visszább venni a GFX-beállításokat, ennek már a frame rate-ed fogja kárát látni. Annyi azért biztos, hogy ha az 1440p-t vagy a 4K-t tűzted ki célfelbontásnak, ne vételezz 8 GB-nál kevesebb memóriával érkező VGA-t. Az RX 590-ek szárazon vizsgálva csupán tuningolt RX 580-ak, és azért a pénzért, amibe kerülnek, aprón már GTX 1070-eket lehet találni, melyek nehezebb súlycsoportban versenyeznek. 100 000 forint fölött, ha rám hallgatsz, már csak NVIDIA-t nézel, mert a konzumer high-end AMD kareszok (Vega 56, Vega 64, Radeon VII) rendre lassabbak (bár ez azért játék engine-től is  függ – van, ahol az AMD a nyerő) és többet esznek, mint az azonos kategóriás GeForce-ok – és itt már tényleg csak az anyagi háttered szolgáltat korlátokat. Best buynak a ~110 000-120 000 valuta tájékán mozgó, másodkézbőli (ám még garanciás) GTX 1080-ak számítanak – ezt a performanszot igen nehéz überelni ebben az ártartományban. A magam részéről nemrég sikerült hozzájutni egy Vega 64 Nitro+-hoz 110-ért; na az sem volt egy rossz vétel ennyiért.

Az új sugárkövetéses (ray tracing) eljárást használó NVIDIA RTX-ek jelen pillanatban még inkább kuriózumok, mintsem észszerű fejlesztések. Az új technológiát támogató játékok száma egyelőre meglehetősen korlátozott, az implementációval is akadhat bibi, és még csúcsvassal sem számíthatsz világmegváltó telejsítményre (hát, a 60 fps semmilyen multiverzumban nem tekinthető annak, de erről talán majd talán egy másik írás alkalmával értekezem), ha ray tracinges stuffal múlatod az időt. Az ár meg egyenesen horror: RTX 2080-akért és 2080 Ti-kért ~250-500 000 forintot kérnek el a számla kiadása előtt, de még egy lényegesen gyengébb RTX 2060 is kemény 130-150 000 magyar bankó. Dióhéjban ez annyit tesz, hogy ray tracing esetén kell a csúcsok csúcsa (2080/2080 Ti), és még úgy sem lesz hasra esés, ray tracing nélkül pedig hatványozottan olcsóbban vannak nagyon is hasonló nyers teljesítménnyel rendelkező, régebbi típusok. Ha az új árakat nézzük, egy RTX 2060 nagyjából a GTX 1070 szintjén mozog; itt nyilván jobbnak tetszik a 2060-ra tenni a szavazatot. Na nem a RT magok miatt, hanem szimplán a modernebb architecktúra és a minimális erőfölény okán. Viszont ahogy már korábban is írtam, aprón vannak garis GTX 1080-ak 20-40 000 forinttal olcsóbban, ott meg a 2060-nak nem nagyon oszottak már lapot. Persze, nem vadonatúj a vas, de én valahogy nem tudom legitimizálni Deák Ferencek pluszban történő elköltését azért, hogy aztán alacsonyabb frame rate-ekkel játsszak.

A SLI és a CrossFire, azaz a több videokártyás rendszerek nem az ár/érték mutatójukról híresek. Közel sem hoznak annyi többletet (ha egyáltalán hoznak, mert ez erőteljesen szoftverfüggő történet), mint amennyivel többe kerülnek, és a pénzügyi krachon túl még a többlet zajjal, hőtermeléssel, no meg helyigénnyel is számolnod kell. Arról nem beszélve, hogy tovább szórhatod a zöldhasút: egy jóval komolyabb táp és egy nagyobb gépház szintén kelleni fog. Ha két közepes kareszt raknál tandembe, jobban jársz, ha a kettő árát összeboronálod, és egyetlen, de izmosabb VGA-t választasz helyettük, high-end esetén meg…túl sokat tudsz a tejbe aprítani, barátom, megvan már a 165 Hz-es IPS kijelző?

Nagyon olcsón, apróról, kb. 30 000 forintig: GeForce GTX 750 Ti, GTX 950, GTX 960, GTX 1050, Radeon R9 380/380X, Radeon RX460 (én egy R9 380-at vennék ennyiért, a GCN architektúra nagyon időtállónak bizonyult)

Középszint: GeForce GTX 1060 6 GB, GTX 980, R9 290X Tri-X/Vapor-X 4 GB, Radeon RX 480/RX 580 4 GB

Egy léptékkel feljebb: GTX 980 Ti, GTX 1070, GTX 1070 Ti, GTX 1080

Lottó 5-ös: GTX 1080 Ti, RTX 2080, RTX 2080 Ti

Háttértároló:

Kép forrása: Samsung

————-

Nem kérdés, hogy az operációs rendszer és a telepített programok számára SSD szükséges. Ha korosodó platformot választottál, marad a klasszikus SATA interfészt használó, 2,5 hüvelykes flashmeghajtók halmaza, míg modernebb környezet esetén az M.2-es csatlakozóval felvértezett NVMe-s eszközök között is szelektálhatsz. Annyit azért tudj, hogy játékokban inkább az olvasási sebességek számítanak, ezért még egy költséghatékony PCI Express 3.0 x2-es M.2 SSD-vel (pl. Kingston A1000) is előrébb vagy a SATA-hoz képest, mert bár írásban nem lesz túl számottevő a diffi, olvasásban jóval magasabb régiókban korzózol majd. Az olcsóbb termékek leginkább TLC (vagy QLC) NAND-okat használnak, míg a drágábbaknál már találkozhatsz a tartósabb MLC-vel is. Tárhelyméretből minimum 240/256 GB kell, ám ha tudsz még egy kicsit költekezni, mindenképpen ajánlatos egy 480/500 GB-os, esetleg még nagyobb modellt akvirálni, mert tárhelyből sosem elég (és a legtöbb kortárs játék úgyis 20-60 GB-nyi – vagy több – állományt telepít).

Néhány ajánlott modell:

———————–

SATA: Intel 530-as széria, Intel 730-as széria, GoodRAM Iridium Pro, Corsair Neutron GTX, Kingston Hyper X Savage, ADATA SP920, Sasmung 840 EVO/840 PRO/850 EVO/850 PRO/860 EVO/860 PRO

M.2 NVMe: Kingston A1000, Samsung 960 EVO/960 PRO/970 EVO/970 PRO, ADATA XPG SX8200 Pro (az M.2 SATA szabvánnyal ne foglalkozz, plusz lehet, hogy a deszkád sem kompatibilis vele)

Annak ellenére, hogy az M.2-es kütyük modernebbek, gyorsabbak és drágábbak (igaz, nem feltétlenül sokkal), mint a hagyományos apparátusok, van egy problémájuk, ami a parányi méretekre vezethető vissza: a melegedés, és az ebből fakadó throttling (amikor a meghajtó visszaveszi a tempót, hogy megelőzze a hardveres károsodást). A 70 °C környéke teljesen normális; kétségtelen, hogy a megfelelő nagyságú hőátadó felület hiányában javallott valamilyen dedikált ventit applikálni a házba, ami csak azzal foglalatoskodik, hogy az SSD-re fújja a hűvöset. Esetleg külön megvásárolható bordázatot is nézhetsz a neten, ha az alaplapod szolgáltatásai közt nem szerepel ilyesmi.

Ha szükséged van plusz helyre a mentéseid vagy egyéb fájljaid számára, gazdaságos lehetőség egy tradicionális, mozgó alkatrészeket használó merevlemez begyűjtése az SSD mellé. Ezek egyre olcsóbbak és ez alól csak az orbitálisan nagyok (6 TB és fölötte) jelentek kivételt. Én azt mondom, hogy a legalja 2 TB, ennél kisebbel már egyszerűen nem éri meg foglalkozni a Ft/GB aránya miatt. A 4 TB optimális, ami ezen felül van, az meg már az archívum kategória. Adattárolásra Western Digital Redet javallok (ha gyakrabban lesz rá írva, akkor Red Pro-t vagy Purple-t), drágábban Goldot. Nem túl bölcs hitvallás párezer forintot ezen spórolni, mivel az adataid biztonsága a tét. A nonplusz ultra szitu, amikor már NAS-sal és RAID tömbbel dolgozol, ám ez nem kapcsolódik szorosan jelen írás témájához, így most nem is folynék bele jobban.

Optikai meghajtóra már nem nagyon van szükséged az átlagos mindennapok során, és ha modern felhasználási modus operandit tűztél ki célul, maximum egy Blu-ray olvasót/írót tudsz eléggé körbe rakni vásárlási indokkal, ám az írásom viszonylatában ez irreleváns témakör, ennek okán nem mászok bele a dologba.

Ház:

Kép forrása: NZXT

—-

A tápegység mellett sokan itt próbálnak meg minél nagyobb summát megtakarítani – pedig nem kellene. Egy masszív, jól felszerelt, modern ház remekül szellőzik (ezzel biztosítva hardvereid hosszabb életciklusát), könnyű szerelni, nem rezonál, védve van a portól és végül, de nem utolsó sorban jól is mutat. Azt jó már a legelején tisztázni, hogy milyen formátumú alaplapokkal orepálnál a jövőben és hogy szándékozol-e számos háttértárolót egyidőben üzemeltetni; ha Mini-ITX vagy microATX vonalon mozogsz, egy-két meghajtóval, akkor kissé okafogyott nagytornyot venni (maximum a szellőzés lesz kicsit rosszabb), míg ha valami böszme E-ATX-es HEDT csúcscukorkát szopogatsz, közel sem lesz elég hely a legtöbb miditoronyban.

A legtöbb mai kalyiba alsó tápos elrendezést használ, ami abból a szempontból előnyös, hogy a tápegység a házon kívülről tudja beszívni a hűvösebb levegőt, aminek köszönhetően kicsivel halkabb lész és tovább fogja bírni a megpróbáltatásokat. Célszerű olyan lakot választani a konfiguráció számára, amit felszereltek kivehető porszűrő betétekkel. A legfontosabb talán az elöl és alul található betét, ugyanis alapesetben ezekből az irányokból szívódik befelé a levegő (és a por, ami az elektronika és a vizuális megelégedés nagy ellensége). A moduláris belső szintén fontos. Ez alatt azt értem, hogy hasznos tud lenni, ha a nem használt merevlemez/SSD beépítő kereteket ki tudod venni a belső térből, hiszen egyrészről így már nagyobb eséllyel fér el bent a gigantikusra hízott csúcs VGA-d (erre nagyon figyelj, mikor megfelelő kuckó után kutatsz; legyen bent elég hely mind a kinézett grafikus vezérlőnek, mind a processzor hűtődnek!), másrészről javul bent a szellőzés, mivel nem állnak üres fémfelépítmények az áramló fuvallatok útjában.

A kábelmenedzsment manapság szintén alapnak számít a normálisabb házikók soraiban, és legtöbbször egy-két-három ventit is kapsz a viskó mellé (ezek minősége erősen változó tendenciát mutat). Azt se felejtsd el, hogy kell termális menedzsment, tehát a szükséges mennyiségű légkavarónak és/vagy vízhűtő radiátornak megfelelő placc álljon a rendelkezésére. Az utóbbi időszakban egyre jobban elterjed a tápegységeket takaró lemez (úgynevezett „PSU shroud”). Ennek javarészt esztétikai tuning szempontjából van értelme, mert segít a nem moduláris apparátus felesleges vezetékeinek elrejtésében és megkönnyíti az alaplapi tálca mögötti kábelrendezést. Abban az esetben, ha hangszigetelt lakot szeretnél géped számára, két dolgot ne felejts el: ez a szellőzés rovására fog menni, illetve az oldalablakos kivitel magától értetődően ront a szigetelés hatékonyságán (értsd teli oldallapok előnyben).

Felvetül a kérdés, hogy mennyit költs erre az egész hacacáréra? Talán azt mondanám, hogy a komplett géped újkori árának nagyjából 10 százalékát; így valószínűsíthetően megtalálod azt a modellt, ami kielégíti az igényeidet. Nyilvánvalóan ez nem szentírás, költhetsz rá többet is – bár a kevesebbre nem bíztatlak. Erre az alkotóelemre duplán igaz, hogy bátran lehet az aprót túrni érte, tekintve, hogy nem sok minden tud elromlani rajta, így nincs nagy kockázat a használt cuccal, viszont jó pár ezres a zsebedben maradhat.

Ha a bolti árakat vesszük alapul, 10 000 alatt nem érdemes nézelődni naprakész konfighoz, ebben a szegmensben túl sokat spóroltak a gyártók, legyen szó fícsörlistáról, lemezvastagságról, szellőzésről, bármiegyébről. Megközelítőleg 12-15 000 forinttól kezdődnek a kicsit jobban megtervezett és megépített konstrukciók, de még itt is bőven szembe találkozhatsz felejthető darabokkal. 20 000 magyar pénz környékén már akadnak igen korrekt példányok, melyekben a hiányosságok jellemzően apróságok. 30 000 forinthoz közelítve az extra igények megvalósulása is kezdetét veszi, innentől felfelé pedig már valóban inicializálódik a „minden, mi szem-szájnak ingere” effektus. Ez értelemszerűen nem azt jelenti, hogy minden, ami drága, az a világ nyolcadik csodája, de az erre való esély definitív módon nő.

Pár szívderítő példány:

———————–

• Aerocool Aero-800
• Aerocool Aero-1000
• Aerocool P7-C1
• Bitfenix Prodigy
• Corsair Graphite 780T
• Cooler Master Masterbox 5
• Fractal Design Define R4/R5
• NZXT Source 210 (Elite)
• NZXT Source S340 (Elite)
• NZXT H440
• NZXT H500/H700 széria
• NZXT Phantom
• Phanteks Enthoo Pro M
• Zalman Z9/Z9 Neo/Z9 Plus

Tápegység:

Kép forrása: be quiet!

———-

No, az első és legfontosabb leszögezendő aranyszabály, hogy a wattérték nagysága másodlagos tényező. A legtöbb modern, nem high-end rendszer bőven elvan egy 300-350 wattos, minőségi táppal is, mivel ezek ténylegesen leadják azt a teljesítményt, ami rájuk van írva. A szemléltetés érdekében egy egyszerű példa: egy 350 wattos FSP APN ötvenhatszor jobb és megbízhatóbb, mint egy 600 wattos Codegen/Deer/akármilyen random dzsunka, hiába nagyjából azonos árkategória. Jobb kondenzátorok, jobb venti, jobb hatásfok, hatásos védelmi mechanizmusok, aminek az eredménye a hosszú, gondmentes élettartam (hálózati katasztrófa esetén meg csak a táp hal szét, nem viszi magával a gép többi részét). Nagyon komolyan mondom, hogy tápon nem szabad filléreskedni. Ez nyilván nem azt jelenti, hogy csak 50-60-100 000-ért lehet jót venni; használt piacon 10 000 környékén már szép dolgokat tudsz bezsákolni, de ha boltba mennél inkább, akkor is találhatsz jóságot uszkve 30 000-ig bezárólag.

Ha a videokártyád nem egy high(er)-end ampertemető, egy korrekt 450 wattos egység elég lesz, de a biztonság, illetve a jövőbeli felhőtlen fejlesztés kedvéért megcélozhatod az 500/550/600 wattos gyülekezetet is. Ennél nagyobbra csak akkor lesz szükséged, ha több VGA-s rendszert legózol össze vagy extrém tuningon töröd a fejed, netán kétszámjegyű SATA eszközöd várja, hogy munkára fogd őket. Amit nézz meg, az az, hogy a kiválasztottad hány ampert tud +12 volton. A combos grafikus kártyák miatt javaslom, hogy legalább a 40 (de inkább 45) amper legyen meg. Egy széljegyzetet megér, hogy az osztott ágas tápegységek egyes ágainak ágankénti teljesítménye sokszor nem adható össze, a kombinált maximumuk kevesebb, mint amennyi a két ág papíron szereplő maximumának összege. Öröm az ürömben, hogy ezt rendszerint fel szokták tüntetni a dobozon/burkolaton. Belső elektronika tekintetében a Seasonicot, FSP-t vagy Deltát/CWT-t részesítsd előnyben, és nézd a 80 Plus minősítésről szóló matrica meglétét is. A Bronze a minimum, Gold az optiumum (ez már ~23-28 000 forint tájéka9), a Platinum és Titanium meg az extra. Ha drága és izmos a vasad, jöhetnek ezek is.

A modularitás nagyon kényelmes dolog, ám jókora felára van és a modern kábelmenedzsmenttel érkező gépházak idején már nem szükségszerűen akkora előny, mint amekkora néhány évvel ezelőtt volt, mert a nem használt vezetékeket úgyis el fogod tüntetni szem elől – bár szerelésnél azért kellemetes, ha nincs fölösleges, mindenbe keresztül-kasul belegabalyodó kábeldzsumbuj.

Pár ajánlott darab, szigorúan a teljesség igénye nélkül:

——————————————————–

• XFX 550 Pro Core Edition
• Seasonic M12II-520 EVO/620 EVO (meg szinte bármi, amire Seasonic van írva)
• Enermax Platimax/Triathlor/Pro82+ II szériák
• FSP 400-60GHN/500-60GHN, Aurum/Hydro/HEXA/Raider/Blue Storm széria
• Corsair VX/HX/AX/TX/RMx/RMi széria
• be quiet! Straight Power széria
• Antec HCG-400/HCG-520
• Chieftec CTG-400-80P/CTG-500-80P/CTG-600-80P
• Cooler Master Silent Pro széria

Ha hangtalan erőforrásra vágysz, léteznek passzív tápok, melyekben nincs ventilátor (cserébe nagyobb az esély a coil whine-ra), ám ezek határozottan borsos árakon mennek, és kellenek nekik azok a külső légáramlatok, mert bizony melegszenek rendesen. Arról nem beszélve, hogy sok modern ventis (félpasszív üzemű) darab is rendelkezik úgynevezett „0 dB móddal”, ami annyit tesz, hogy egy bizonyos terhelés alatt magától megáll a légkavaró (esetleg külön fizikai gombbal is kapcsolhatod), ezzel kedveskedvén a fülednek. A vízhűtéses tápegységek meg egy külön műfaj. Lényeg a lényeg; nézz körül alaposan, add össze az alkatrészeid fogyasztotta wattokat és ne légy olcsójános, mert arra később nagyon könnyen ráfaraghatsz

Ezzel útmutatónk végére értél, lefedtük a legfontosabb alkotóelemeket és most már csakis rajtad áll, hogy a számodra megfelelő vasat összeguberáld. Ne kapkodj, ne siess, gondold át alaposan, hogy mire van szükséged, mit fogsz rendszeresen használni, mik a prioritásaid, milyen kompromisszumokat vagy képes megkötni. Amikor megvan a kiszemelt alkatrész, duplán csekkold a kompatibilitásokat, a helyigényt; az óvatosságba és körültekintésbe még senki sem halt bele, meg a türelem különben is rózsát terem. A gépépítés egy nagyon szubjektív téma, és bár vannak általános igazságok (melyekből most kaptál egy szép adagot), az ördög a részletekben bújik meg. Legózásra fel!