A következő sorok arról a fejlődésről fognak szólni, amit az NVIDIA az utóbbi negyed évszázadban járt végig.

NVIDIA NV1

Habár maga az NVIDIA vállalatot 1993-ban alapították a már jól ismert JENSEN HUANG, CHRIS MALACHOWSKY és CURTIS PRIEM által, az első termékük, az NVIDIA NV1 csak 1995-ben látott napvilágot. Maga a GPU eléggé innovatív volt, mivel a 2D-s és a 3D-s videókkal is megbirkózott. Az NV1 emellett a Sega Saturn játékkonzolban is helyet kapott. PCI interfészen csatlakozott az akkori PC-khez és 133 MB/másodperces sávszélességgel bírt. (Összehasonlításképpen manapság egy NVIDIA Tesla V100-as bő 900 000 MB/másodperces sávszéllel bír.)
Maga a kártya 2MB Vram-al volt ellátva, amit +2MB kiegészítő lapkával láthattunk el. Ezek az EDO memóriák 75 MHz-en üzemeltek, és 1600×1200-as felbontást támogattak 16 bites színmélység mellett.

NVIDIA NV3 / Riva 128

Az NV3 1997-ben debütált, még elődjénél is nagyobb sikert aratott. Az addigi négyszögekről polygonokra (sokszögekre) váltott a kártya számolás terén, ennek köszönhetően könnyebb támogatást is kapott a Riva 128-as a játékokban. Így az NVIDIA GPU-k gyorsabban rendereltek le egy adott képkockát, de mindezt a képminőség rovására. Nem volt tehát minden téren fejlődés az NVIDIA részéről, de ezzel a fejlesztéssel a gyártó utat nyitott azoknak az újításoknak, amik a soron következő generációjú NV GPU-kban megjelentek.

Az NVIDIA NV3 GPU-k 2 fő kivitelben voltak kaphatók: Riva 128 és Riva 128ZX. A Riva 128ZX grafikuskártyák magasabb minőségű chipeket használtak, amiknek köszönhetően a vállalat képes volt emelni a RAMDAC frekvenciáján.

Mindkét variáns SDRAM memóriákat használt 100 MHz-en egy 128-bites buszon, így generálva 1,6 GB/másodperces sávszélességet. Ez bő 12x akkora érték, mint amit az NV1-nél láthattunk. A standard VGA 4MB Vram-mal, a ZX variáns pedig 8 MB memóriával jött.

1997-ben, 22 évvel ezelőtt ezek a számok igen sok Vram-nak számítottak. A Riva 128 sikerét jól példázta az is, hogy az első 4 hónapban 1 000 000 példány fogyott el.

NVIDIA NV4

A következő évben, 1998-ban kijött az NV4, ami valóban népszerű lett. Ez volt az a VGA, ami meghozta a hírnevet a vállalatnak. Amikor az NV4 kijött, a 3dfx Voodoo2-es volt a csúcskártya, de drága volt, és szüksége volt még külön 2D kártyára is.

Az NV4-es kártya viszont ezzel szemben nem igényelt ilyet, mivel renderelte a 2D-t és a 3D-t is. Ez az, ami pénztárcabaráttá tette, még ha nem is a legjobb teljesítményt nyújtotta a piacon azokban az időkben. A driverekben megjelenő optimalizációk pedig még kompetitívebbé tették a konkurenciával szemben (ezt a hagyományát az NVIDIA hála égnek a későbbiekben is folytatta).

Ezzel egy időben, az NVIDIA közös együttműködést írt alá a TSMC-vel. Ez egy tajvani félvezetőgyártó cég, ami később a legnagyobbak közé nőtte ki magát.

NVIDIA NV5

1999-ben az NV5-tel az NVIDIA a csúcskártya szerepére tört. Az elődhöz képest 17%-kal nőtt a teljesítménye annak ellenére, hogy azonos architektúrára épülnek. Az NV5 32 MB RAM-al indult, ami a duplája az előzőnek. A 250nm-es gyártástechnológiának köszönhetően a kártya 175 MHz-es órajelet volt képes elérni.

Az NVIDIA fő riválisa ekkor a 3dfx Vodoo3-asa volt. Mind a két kártya közel állt egymáshoz teljesítményüket tekintve.

NV10 / GeForce 256

A GeForce 256 volt az első termék, amit már konkrétan GPU-ként emlegettek, az addigi videokártya vagy grafikus meghajtó helyett. Az NVIDIA bemutatott pár új funkciót is, ami tartalmazta többek közt a „Transform”-ot és a „Lightning processing”-et. Ezek az újítások lehetővé tették a grafikus meghajtónak, hogy olyan műveleteket is elvégezhessen, amiket előtte csak a CPU tudott csak kiszámolni. A GeForce 256 ekkor 5x erősebb volt, mint az akkor modern CPU-nak számító Pentium III-as.

Ez a GPU már 220nm-es csíkszélességgel készült, amit 50%-kal jobb teljesítményre volt képes, mint a konkurens társai. Ez volt az első VGA, ami 32-től 64MB-ig terjedő DDR SDRAM-al rendelkezett. Maga a grafikuskártya GPU órajele 120 MHz-en, míg a memória órajele 150 és 166 MHz között mozgott.

GeForce2: NV11, NV15, NV16

A GeForce2-es kártyák az előző architektúrára építettek, de emellett az NVIDIA képes volt a TMU számolóegységek számát duplázni a 180nm-es csíkszélességre való váltással. Az NV11, NV15 és az NV16 magjai feleltek a GeForce2 meghajtásáért, apróbb eltérés volt csak köztük. Példának okáért: az NV11 magja 2 pixel pipeline-t tartalmazott, míg az NV15 és az NV16 4-et. Az utóbbiak közül az NV16 modellek magasabb órajeleken üzemeltek, mint az NV15-ösök.

NV20 / GeForce3

Ez volt az első grafikus kártya az NVIDIA-tól, ami már DirectX 8 kompatibilis volt. A mag 150nm-es gyártástechnológiával készült, 60 millió tranzisztort tudhatott a magáénak, mindezt 250 MHz-es GPU órajeleken. Összehasonlításképpen egy 2 éve megjelent GTX 1080 Ti-n 200x annyi tranzisztor helyezkedik el, 16nm-es gyártástechnológiával gyártva. Ez volt az első grafikuskártya az NVIDIA-tól, ahol a „Lightspeed Memory” architektúra debütált. Ez lényegében lehetővé tette a játékkészítőknek a nagy részletességű geometriai elemek megjelenítését, a memóriasávszél relatív karcsúsága ellenére, mivel a CPU válláról levette a terhet, immár a GPU végezte ezeket a feladatokat is.

A GeForce 3 ezek mellett az FSAA típusú élsimítást is lehetővé tette a speciális Quincunx algoritmus segítségével. Természetesen erősebb volt az elődjénél, de ennek megvolt az ára a komplexitásának köszönhetően. Később ez a GPU kicsit módosítva megtalálható volt az eredeti 2001-es Xbox-ban is.

GeForce4

Ezek a modellek 2002-ben jelentek meg. Nagyon sok VGA készült ebben az időben. Belépő szinten az NV17-es szerepelt, ami tulajdonképpen egy NV11-es GeForce2 volt, de már 150 nm-es csíkszélességen. Ez olcsóbbá tette a gyártást. A grafikus mag órajele 250 és 300 MHz között mozgott.

A későbbiekben két változata is kijött az NV17-nek: az NV18 és az NV19.
Az NV18 egy továbbfejlesztett csatlakozási felülettel jött. 4x-es AGP-ről, 8x-os AGP-re módosult a csatolófelület. Az NV19-es modellek pedig már PCI-E x16-os csatlakozást használtak. A memória sebességek ezeken a chipeken 166MHz-től egészen 667MHz-ig terjedtek.

A felsőkategóriában az NV25-ös GPU képviseltette magát. 63 millió tranzisztort tartalmazott, ami 3 millióval több, mint az előző generációs GeForce3-ak esetében. Nagyobb memóriával (128MB), és magasabb órajeleken (akár 650 MHz-es memória sebesség) üzemelt, mint az elődje, a GeForce3-as.

NV30 / FX 5000

2002-ben a Microsoft kiadta a DX9-et, ami a jövőben nagyon kedvelt API lett a fejlesztők körében. Még most, 17 évvel a megjelenése után is jönnek ki DX9-es játékok. Mind az AMD, mind az NVIDIA rögtön lépett, és kidobott DirectX 9-et támogató kártyákat a piacra. Ebben a versenyben az AMD kerekedett fölül, de a későbbiekben, pontosabban 2003 elején sikerült az NVIDIA-nak piacra dobnia az FX5000-es szériáját. Mivel kicsit később érkeztek az NV kártyái, kaptak pár plusz funkciót, mint például a Shader 2.0A és az OpenGL 2.0.

Annak ellenére, hogy az NV30-al debütált az FX5000-es széria, pár hónappal később az NVIDIA kiadta másik zászlóshajóját, ami extra vertex shadereket és DDR3 memóriát tartalmazott. Ez a kártya már 256bites bus-al rendelkezett. Hiába jött ki később új funkciókkal, lemaradt a korábban kijött ATI akkori modelljétől. Ez a széria nem sikerült annyira jól.

Ezt a tényt erősítette az is, hogy a kártya nagyon melegedett, ezért a partnercégeknek elég vaskos hűtőket kellett a kártyákra szerelniük, ami a végfelhasználói árakat is megdobta.

NV40: NVIDIA GeForce 6800

Egy évvel később az NVIDIA kiadta a GeForce 6800-at, ami már 222 millió tranzisztort, 16 db szuperskalár pipiline-t, 6db vertex shader-t, Pixel Shader 3.0 támogatást és 32 bit-es lebegő pontos számítást foglalt magába. A GeForce 6800-as NVIDIA GPU már 512 MB GGDR3 memóriával (256 bites buszon) rendelkezett, ami egyes játékokban már dupla akkora teljesítményt produkált, mint az elődje, a szintén erős FX 5950-es.
Ezzel egy időben az NVIDIA bevezette az SLI technológiát 2004-ben. Ennek köszönhetően 2 VGA összeköthető volt, így az erejük, ha nem is duplázódott, de jó esetben 80-90%-os pluszt hozott a konyhára (sajnos manapság már nem túl jó a támogatottsága az SLI-nek).
Ezt kihasználva piacra dobta az ASUS EN6800GT-Dual elnevezésű szörnyét, aminél egyszerre 2 GPU-t zsúfoltak egy kártyára.

NV43: The GeForce 6600

Miután sikerült elérni a high-end piacot, az NVIDIA átnyergelt a középkategóriába, ahol a GeForce 6600-al debütált. Maga az NV43-as architektúra fele akkora erőforrással gazdálkodott, mint az NV40. Miközben csak 128bites bus-al rendelkezett, a gyártási technológia tovább fejlődött 110nm-re. Mivel megfelezett erőforrásokkal rendelkezett, a gyártási költségek is csökkentek a csúcs NV40-es architektúrához képest.

GeForce 7800 GTX

A 7800-as NVIDIA GPU váltotta a 6800-at. A csíkszélesség maradt 110 nm, ahogy a 6600-nál láthattuk, de az elődhöz képest nőtt a GPU  (350 MHz-ről 430 MHz-re) és a memória órajele (500 MHz-ről 600 MHz-re).
Az eleve jól menő 7800 viszont kapott még egy kis pluszt, a memória bus-t ugyanis felemelték 512 bit-re. Ez volt a 7800 GTX 512 modell. Az új hűtő design-nal a gyártó képes volt 550 MHz-re emelni a GPU órajelét, így a memória késése is csökkent az 512 bites bus-nak köszönhetően. Az elnevezésnek hűen a kártya memóriaméretét is megemelték 512 MB-ra.

GeForce 8000-es széria

Az NVIDIA bemutatta a Tesla architektúrát a 8000-es széria képében. A későbbiekben ezt vitte tovább az NVIDIA a GeForce 9000-es, GeForce 100, GeForce 200 és GeForce 300-as szériáiban is. A 8000-es széria zászlóshajója a 8800 volt, ami G80-as GPU-ra épített. Ez a chip 90 nm-es gyártási technológiával készült, 681 millió tranzisztort foglalt magába.

A 8800 az egyéb grafikus kártyákkal együtt már támogatta a Microsoft által frissen kiadott DX10 API-t. A zászlóshajó GPU 128 shader-el, 575MHz-en, 768 MB GDDR3 memóriával és 384bit-es buszon érkezett. A TMU egységek száma 64-re, míg a ROP számolóegységek száma 24-re növekedett. 2007-ben 8800 GTX-et (ami még 2006-ban jelent meg) még követte a 8800 Ultra, ami azonos specifikációkkal bírt, de például a mag órajele 612 MHz-re növekedett, és a hűtését is átdolgozták egy kicsit. A 8000-es széria alatt első lépésként a 90nm-es csíkszélességről először 80nm-re, majd 65nm-re csökkentették a gyártási eljárást.

GeForce 9000-es széria

A 9000-es széria szintén Tesla architektúrára épült, de a chipek már 65nm-es gyártástechnológiával készültek. Ennek segítségével az NVIDIA-nak sikerült elérnie a 600-tól 675 MHz-ig terjedő GPU órajeleket úgy, hogy mellette még a fogyasztást is csökkenteni tudták. Ennek köszönhetően, és az ebből eredendő alacsonyabb hőmérsékleti értékeknek hála az NVIDIA kihozhatta a 2 GPU-s szörnyetegét, a 9800 GX2-t.

Igaz, „csak” 40%-kal volt gyorsabb, mint a 8800, és az ára is borsosra sikeredett. Ezt próbálta orvosolni azzal az NVIDIA, hogy piacra dobta az 1 GPU-val ellátott 9800-at, de az meg memória problémákkal küzdött. Később még kidobták a 9800+-t, ami magasabb órajeleken üzemelt, illetve szintén 1 GB Vram-al rendelkezett, ami meghaladta a korát. A gyengébb 9600 GT is kapható volt 1 GB Vram-al.

GeForce 200-as széria

A továbbfejlesztett Tesla architektúrából született meg a GeForce 200-as széria 2008-ban. Fejlődés történt az utasításkészletet illetően, a szélesebb memóriainterfész és a mag órajelekben. A GT200-as architektúra 10 TPC-t, 24 EU-t és 8 TMU egységet tartalmazott. Az NVIDIA duplázta a ROP egységek számát is 32-re.

A GTX 280 jóval gyorsabb lett, mint az előző generációs kártyák, köszönhetően a hozzáadott erőforrástöbbletnek. Később egy 2 GPU-s csúcskártya is kiadásra került, a GTX 295 személyében. Ezek a kártyák már 40nm-es csíkszélességgel és Tesla architektúrára épültek.

GeForce 400-as széria

Az NVIDIA 400-as szériája 2010-ben debütált és Fermi nevét viselte az architektúra. A GF100 képviselte a csúcskategóriát, ami 4 GPC-t tartalmazott. Minden egyes GPC 4 streaming multiprocesszort tartalmazott, 32 CUDA maggal, 4 TMU, 3 ROP egységgel és egy PolyMorph Engine-el. Ezekből állt össze az összesen 512 CUDA mag, a 64 TMU, 48 ROP egység, és a 16 Polymorph Engine.

A csúcskategóriát képviselő GTX 480 könnyen pokoli meleggé tudott válni, így ezt problémát az egyes gyártók brutálisabbnál brutálisabb hűtési megoldásokkal próbálták kiküszöbölni. Maga a gyári hűtéssel szerelt kártya így igen hangos tudott lenni. Ez a csúcskártya már 1,5 GB Vram-al rendelkezett
(Személyes tapasztalat alapján, egy GTX 480 SLI-vel az ember néha azt hihette, hogy egy porszívót kapcsoltak be a szobában). A gyártási költségek csökkentésének érdekében az NVIDIA kisebb Fermi alapú GPU-kat mutatott be, például a GTX 460-at, GF104-es kódnév alatt. Ez 336 CUDA magot tartalmazott csak, de jóval kisebb fogyasztással is beérte. Így kevésbé melegedett és halkabb volt.

GeForce 500-as széria

Az 500-as széria még Fermi architektúrán alapult, de az NV így is képes volt növelni a teljesítményt, mivel a kártya tranzisztorai szintjén tudta átdolgozni a kártyát. Ennek köszönhetően kisebb fogyasztással, ellenben nagyobb teljesítménnyel rendelkezett a GTX 580-as, a GTX 480-hoz képest. 60 helyett 64 textúrázó egység, illetve 480 helyett 512 CUDA mag került a GTX 580-ba. A memória is növekedett, mivel a 1,5 GB-os GTX 480-as utódjaként a GTX580-asból már volt 3 GB-os verzió is. Itt a fogyasztáscsökkentésnek köszönhetően újra képes volt a gyártó egy dupla GPU-s kártyát kiadni, a GTX 590 személyében.

GTX 600-as széria

Az NVIDIA itt 28 nm-es csíkszélességre váltott, aminek köszönhetően 2x annyi TMU és 3x annyi CUDA magot volt képes a gyártó a kártyáiba gyömöszölni. Ez 30%-os teljesítménynövekményt eredményezett. Az NVIDIA itt egyértelműen a minél kisebb fogyasztásból a lehető legnagyobb teljesítményt hivatott elővarázsolni. Ez a későbbiekben igencsak meghálálta magát. Ekkortájt kezdett el elhúzni az NVIDIA a felső kategóriában az AMD-hez képest. Kiadták a dupla GPU-s GTX 690-et, ami az SLI-t támogató játékoknál irgalmatlan nagy teljesítményre volt képes, egyedül a kevés Vram-ja (2+2GB, amik nem adódtak össze, így csak 2 GB Vram-al gazdálkodhatott a kártya, pedig az erejét tekintve legalább 4+4GB Vram-ot érdemelt volna) fogta vissza.

GeForce GTX 700-as széria

A 700-as széria maradt azonos architektúrán és ez került bemutatásra a szupercomputereknél is. A nagyobb magon elfért 2880 CUDA mag és a 240 TMU egység. Az első NVIDIA Titan azonos, 2688 CUDA maggal, 224 TMU-val és 6GB RAM-al érkezett. Ezeknek a specifikációknak „köszönhetően” 1000 dolláros árcédulával rendelkezett.

Sokkal elérhetőbb lett a GTX 780-as a maga 3GB Vram-jával, a Titan-hoz képest. Később az NVIDIA kiadta a GTX 780 Ti-t, ami 3GB Vram-al, 2880 CUDA maggal és 240 TMU-val rendelkezett.

GTX 900-as széria

A Maxwell architektúra 2014 mutatkozott be, és a fókuszban egyértelműen a fogyasztás volt. A GM204-es chip volt a csúcskategória képviselője a GTX 980 személyében. Ez a chip 2048 CUDA magot, 128 TMU-t, 64 ROP egységet, és 16 PolyMorph engine-t foglalt magába. Mindössze 6%-kal volt gyorsabb az előző csúcskategóriás kártyánál, a GTX 780 Ti-nél, de a fő előnye az alacsonyabb fogyasztásban rejlett. Ez 250 Wattos TDP helyett, 165 Wattos TDP-t jelentett.

Az NVIDIA később kiadta a GM200-as chipet, ami a GTX 980 Ti-t hajtotta. Ez a modell 2816 CUDA magot, és 6GB Vram-ot tartalmazott, de nem volt annyira hatékony, mint a kisebb testvére. Ennek ellenére majdnem olyan erős volt, mint a 3072 CUDA maggal és 12GB Vram-al rendelkező Titan X csúcskártya, ami 1000 dolláros árcédulával rendelkezett szemben a 980 Ti 650 dolláros indulóárával.

GTX 1000-es széria

2016-ban az NVIDIA átállt a 16nm-es gyártástechnológiára és ezzel párhuzamosan kiadta a Pascal architektúráját. A GTX 980-nál jóval gyorsabb, GTX 1080 néven kiadott kártyája az Nvidia-nak 7,2 milliárd tranzisztort tartalmazott. 2560 CUDA magot, 160 TMU-t, 64 ROP egységet és 20 PolyMorph engine-t. Többek között ezek miatt, és az akár 2000 MHz feletti GPU órajelnek köszönhetően tudott erősebb lenni jóval a GTX 980-nál, de még a GTX 980 Ti-re és rávert egy bő 25-30%-ot.

2017 elején bemutatták a GTX 1080 Ti-t a maga 3584 CUDA magjával, amit a 4K gaming-re szántak. Ez néhol sikerült is (4K-ban minimum 60 FPS érték tartása maximális grafikai beállítások mellett), másutt meg még ez a kártya is kevésnek bizonyult. Ennek ellenére már 2 éves modellként, ha lehet még kapni valahol jó áron, akkor abszolút best buy kártya. Ez a már 2016-ban kiadott Titan X (Pascal)-ból született meg. A gyártó itt a 12 GB Vram-ból nemes egyszerűen csak leforrasztott 1 memória chip-et, így került az 1080 Ti-re 11 GB Vram, 352bites BUS-al. A széria abszolút csúcskártyája egyébként a Titan Xp, ami 3840 CUDA maggal jelent meg. Árát tekintve pedig a Titan X (Pascal)-éval azonos, 1200 dolláros árcédulával és 12 GB Vram-al rendelkezett. Emellett a gyártó kiadta a GTX 1070-et, még 2016-ban, amit az 1440p-ben (2K) játszó játékosoknak szántak. Szerény véleményem szerint közelebb volt az a Full HD felbontáshoz. Továbbá kiadták a GTX 1060-at, ami a mainstream 1080p játékosoknak lett szánva. Ez lett a legnépszerűbb modellje ennek a szériának.

Később, 2019 elején az NVIDIA tanult az RTX széria rossz ár/érték arányából fakadó negatív folyamatokból, mint az NVIDIA részvények drasztikus esése.
A Santa Clara-i cégóriás taktikát váltott és kidobta a GTX 1600-as széria első modelljét, a GTX 1660 Ti-t, ami már nem tartalmazott RT és Tensor magokat, így egy jó ár/érték mutatóval rendelkezett. TDP tekintetében mindössze 120 Wattal beérte ez a kártya. Ez a teljesítmény egy kicsivel a GTX 1070 fölé helyezte az 1660 TI-t. Asszinkron architektúrája viszont előremutatóbb, mint a GTX 1000-es széria szinkron megoldása. Így a jövőt nézve a DX12-es és Vulkan API-ra építő játékoknál még további előnyre számíthat ez a típus a GTX 1000-es szériával szemben. A GTX 1060 6GB-hoz képest 28%-os teljesítménytöbblettel rendelkezett azonos fogyasztás mellett.

RTX 2000-es széria

Az NVIDIA 2018-ban előrukkolt egy új elnevezéssel, már 12nm-es gyártástechnológiával készült GPU-kkal, illetve a valós idejű sugárkövetéssel (ray tracing). Ez a széria a Turing névre hallgat. A kártyába bekerültek az RT magok, amik kéz a kézben dolgoznak együtt a második generációs Tensor magokkal. Amíg az RT magok a sugárkövetéssel, addig a Tensor magok a DLSS-el (deep learning super-sampling) foglalatoskodnak. 2018 szeptemberében így jött ki először az RTX 2080, majd rá egy héttel az RTX 2080 Ti. Amíg az RTX 2080 2944 CUDA, 46 RT és 368 Tensor maggal rendelkezik, addig az RTX 2080 Ti már 4352 CUDA, 68 RT és 544 Tensor magot tudhatott magáénak, amiknek köszönhetően az első igazán 4K-60FPS-re alkalmas kártya az NVIDIA-tól. Mi tagadás pokoli erejük van, de sajnos a képet árnyalja, hogy az RTX 2080 Ti (főleg a gyári hűtővel ellátott Founders Edition-jei) sorra haláloztak el, mivel a rajtuk lévő memóriachipek gyári hibásak voltak. Ugyanakkor voltak meghibásodásról szóló hírek a sima RTX 2080-ak esetében is. Ezek mellett irgalmatlan drágák lettek.

Később a gyártó az 1440p gaming-re ajánlott RTX 2070-et is kiadta, ami 2304 CUDA, 36 RT és 288 Tensor maggal rendelkezett, és már „emberibb” ára is volt. 2018 decemberében az NVIDIA kidobta a széria Titan-ját is, RTX Titan néven. Ezen a kártyán még tudták növelni a CUDA magok számát 4608-ra. Illetve 72-re az RT, és 576-ra a tensor magok számát.

Ezeket összesítve az RTX 2000-es széria közel sem aratott osztatlan sikert, főleg a meghibásodások és a brutális árképzése miatt. Ez bizony az új széria debütálása után az NVIDIA részvényein is elég erősen meglátszott.

Mindent egybe véve az NVIDIA hatalmas utat tett meg az utóbbi 25 évben, amiben voltak bőven bukdácsolások és szép piaci sikerek is, de a mai napig meghatározó alakja a videokártya piacnak. Kíváncsian várom, hogy mit lesz képes ez a gyártó letenni az asztalra a következő negyed évszázadban. Mivel a csíkszélességben a tudomány mostani állása szerint 5nm-ig lehetséges lemenni (Moore-törvény), így az NVIDIA-nak és az AMD-nek is egyéb innovációk felé kell majd néznie a következő évtizedekben.

Somogyi Zoltán – Vigilante