Emberünk ebből a 15 évből 10-et töltött a fent említett játékot fejlesztő Team 5-nál (a fazonról írtam én is egy szösszenetet, *itt* megtalálod), ahol egész bebújt a community hevesen dobogó szívébe, így teljesen érthetően komoly figyelem kísérte, merre is veszi az útját.

A játék és/vagy a Blizzard lelkesebb követői azt is tudták, hogy Brode nem egyedül szülte meg ezt a döntést, vele tartott Hamilton Chu, a játék Executive Producere (ami a szükségtelen tükörfordítások felkent rajongójaként egészen mesés: Vezető Gyártásvezető), ami lényegében azt jelenti, hogy a két, vállalati szempontból legnagyobb ember tolta el a biciklit. Erre egy jóval kisebb elérésű játék esetében is elismerően csettintene a nyelvével egy körmönfontabb elemző, de szerény személyemnek jóval érdekesebb volt az indíték: Ben szavaival élve, ismét tervezni, programozni és újat alkotni szeretne. Chu pedig bármilyen fiókban éles kés lenne, a Team 5 stratégiai és üzleti manőverei (ez utóbbiakat egyébként a World of Warcraftnál is!) mellett ő vezette az ún. Strategic Initiatives Group-ot is, ami a játék hosszabb távú, új kreatív fejlesztéseit irányította. Erre mondja a művelt angolszász, hogy impresszív.

Ezek után szinte ciki meglepődni, hogy az általános reakció, miszerint a Blizzard halott ebből csak valami nagyon spéci sülhet ki, az egyébként is visszafogottságukról és cizellált véleményükről híres rajongókat ájulásközeli hype-hangulatba hozta. Meg hát nyilván ment a nyávogás is ezerrel, de az most itt minket nem érint. Erre az ingoványos talajra ért földet a hír Július 12-én, miszerint ez a két jómadár (hogy-hogy nem) játékstúdiót indított Second Dinner néven. Ez volt minden információ, amit akkor tudni lehetett, ami lássuk be akkor sem sok, ha belevesszük, hogy kvázi bizonyságot adott jelen sorok írójának abbéli sejtésére (ez még sokszor fog előkerülni), hogy Ben Brode vagy egy hatalmas hobbit, vagy két hobbit egymás nyakában egy kockás flaneling alatt. De az ilyen jellegű céltalan viccelődésért javaslom a vele/velük foglalkozó cikket. Ha pedig valakinek nem egyértelmű a névben „elrejtett” Gyűrűk Ura utalás, az magára vessen, merthogy rám ne, az biztos.

Kép forrása: www.eneba.com

A ’18-as nyár folyamán megjelentek különböző rendezvényeken a céget képviselve, Chu a Leadership Summit-on beszélt egy stúdió indításának nehézségeiről, mint a cég CEO-ja, Brode pedig mint Chief Creative Officer (ezt most nehéz szívvel kihagyom, nem akarom ilyen korán túltolni) interjúzott és beszélt a PAX Dev-en Seattle-ben, majd augusztus közepén videóüzenetben jelentették be (gondolom kihasználatlannak érezték Ben bácsi hangját) első alkalmazottaikat és gyanúsan nappaliszerű irodájukat. Leigazolták Jomaro Kindred rajzolósembert a Blizzardtól, Yong Woo producert a Blizzardtól és Michael Schweitzer programozót az Ubiso… ááááá kamu, őt is a Blizzardtól. Mind a Team 5-nál dolgoztak, szóval vagy nagyon rossz a kantin a Blizz Irvine-i irodájában, vagy nagyon keveset járnak el civilekkel találkozni ezek az emberek. Végső soron lényegtelen, ami számít: fejlesztők, akik egyszer már csináltak együtt egy jó játékot, most egy másik irodában csinálnak egy valamilyen játékot. Vagy legalábbis fognak. Itt még nem tudtunk semmit, ez ugye nyár közepe.

Ősszel nem sok minden történt, kimentek az első nyilvános álláshirdetések (gondolom elfogytak az alulfizetett Blizzard alkalmazottak), itt maximum annyi lehet érdekes, hogy kimondottan Unity-vel dolgozó fejlesztőt kerestek, ami jelenthet némi koncepciót is akár. Vagy találomra ráböktek egy motorra, ki tudja.

Az első tényleg nagy volumenű történés idén, rögtön év elején jött, amikor is ismét egy irracionális méretű szemüveges hobbitfej harsogta bele a véletlenül felhangosítva hagyott fülesembe a YouTube-ról, hogy mekkora királyság van, fakk ye. A hír lényege, hogy beléjük fektettek, méghozzá nem is keveset, ami itthon akár furcsa is lehet. Mármint furcsa, hogy egy cég már fut (dehogy fut! híres!) mire először pénz kerül bele, de ott Kaliforniában ez igazából csak így működik. Emellett bejelentették, hogy Ben garázsából (ahonnan az USA-ban minden valamirevaló cég indul, mármint nem az övéből, hanem csak úgy egy garázsból) beköltöztek egy igazi irodába, ami biztos tényleg nagyon lelkesítő, valamint hogy végre van elég pénzük, hogy végig tudjanak vinni egy projektet. Pénz. És honnan?

Egyrészt a Marveltől. Bezony. Attól a Marveltől. A szórakoztatóipar aranytojást tojó tyúkja konkrétan a cég első projektje, ami pont olyan vészjósló, mint amilyen menőn hangzik. Én itt még nem akadnék fent, attól függetlenül, hogy a Marvel sikerrel vált a kommersz szó szinonímájává bizonyos körökben, igénytelenséggel nehezen lehet vádolni őket és többször is képesek voltak már minőségileg megújulni, amiről tök szívesen vitatkozom bárkivel, de itt most nem ennek van a helye. Ugyanis van rossz hír is. Bár ez is csak az én véleményem. Ugyanis a vaskos dollárkötegek másik forrása a NetEase.

A Marvellel egy játékra kötöttek megállapodást, amiről annyit lehet feltételezgetni, hogy a bejelentő videóban a ’prototyping’ szót használja Ben, ami talán (adja az ég!) azt jelenti, hogy nem megint egy NetEase játék újraskineléséről van szó (hess innen Diablo Immortal, hess!), míg a NetEase egy 30 millió dolláros tőkeinjekcióval lett kisebbségi befektető, ami azt jelenti hogy elméletileg nem szólhatnak bele a vállalat vezetésébe.

Azóta sok vizet nem zavart semmi, gyakorlatilag folyamatosan jelennek meg új álláskiírások náluk, de ismerve az ilyen volumenű projektek viszonyait határidőkhöz meg marketingkommunikációhoz, nem is mernék feltételezésekbe bocsátkozni. A konkrét projekt abszolút százélű fegyver, nem tudunk biztosat arról, hogy a Marvel milyen mértékben szól bele a releváns videójátékfejlesztésbe, az eddigiek igazából számomra neccesen érik el a videójáték kifejezés belépőszintjét, a NetEase és minden, amit képvisel pedig maga a Sátán számomra (meg a Diablo Immortal bejelentésére adott reakciók alapján az egész európai gamerkultúra számára), de ez a téma alapvetően megér egy külön eszmefuttatást.

Akárhogy is, amikor dühös gamerek jajveszékelése veri fel az éjszaka csöndjét, és mi magunk is a vergődő játékkészítés delejes démonainak harsány hangjaitól felverve fetrengünk álmosan ágyainkban, jusson eszünkbe, hogy amikor BloodSteven69 megírta jól átgondolt és megkomponált kommentjét, miszerint „A BlIzZard úGYIs hAlotT TsitsKáK!!4!!!44!!!négy!!”, akkor az Ő egyik legjobb érve ezeknek az embereknek a távozása. Úgyhogy vegyük elő az ágy alól és poroljuk le a 2016-os foci EB óta parlagon heverő hurráoptimizmusunkat, ne gondoljunk az EA-re és próbáljuk meg magunk elé képzelni kicsit a szakma (talán soha el nem jövő) új aranykorát.

Mert egy kis bizalomba még soha senki nem halt bele.